A minden év augusztus 20-a körüli, Ausztria hegyeibe szervezett kirándulássorozat idén nem a tervek szerint alakult. Már az is felvetődött, hogy elmarad. A vírushelyzet miatt Ausztria ugyan zöld besorolású volt augusztusban, mégis úgy döntöttem, hogy ha meg is szervezem a túrákat, nem kockáztatok, és inkább hazai tájakat fedezünk fel. Így történt, hogy végül egy négy napos kalandozás jött össze, ami során nem csak Sopron és környékével, hanem a Szigetköz tájaival is ismerkedhettünk.
Az első napot, augusztus 20-át a Győrtől mindössze 20 km-re fekvő Lébényben indítottuk. Épp jókor érkeztünk a Szent Jakab templomhoz, és miután belépti jegyet vásároltunk a Látogatóközpontban, a lelkes idegenvezető hölgy hozta az arany színű, óriási kulcsot, beengedett minket és mesélt a templomról. Csoportunkon kívül senki nem volt bent, csupán később érkeztek néhányan. A reggeli napsugarak fénypászmái beragyogták a teret és a nemzeti ünnep alkalmából kihelyezett piros-fehér virágcsokrokat.
A külső falba vésett évszám szerint a lébényi templomot 1206-ban emelték, korábban, mint a jáki templomot, melyet 1220 körül építettek. Kövei egy része a fertőrákosi kőfejtőből származik. A tatárok és a törökök több ízben is pusztították, a tetőzet és az eredeti boltívek java így teljesen megsemmisült. Szerencsére a templom átvészelte az évszázadokat, ám 1841-ben tűzvész söpört rajta végig. Mai formáját a 19. század második felében nyerte el, amikor is új toronysisakot kapott, a tornyokat pedig egy szinttel megemelték. A helyreállítás végeztével a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke. A templom legrégebbi harangja a lélekharang, mely Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázolja. Sopronban, Seltenhofer és fiai harangöntő műhelyében készült 1919-ben.
A magyarországi Szent Jakab zarándokút egyik fontos állomása, ennek bizonyítéka a főkapu előtt, a térkőbe illesztett kicsiny zarándokkagyló. A Budapestről, a 0 kilométerkőtől induló út mintegy 200 km után ér ide, majd Mosonmagyaróváron és Rajkán keresztülhaladva már Szlovákiában folytatódik.
A templomlátogatás után kicsit sétáltunk még a néhány még eredeti állapotában megmaradt parasztbarokk házzal szegélyezett utcákon, meglátogattuk a pozsonyi csata emlékére állított műemléket, majd autóba pattantunk és Lipót felé tartottunk, hogy nekivágjunk a Szigetköz és a Holt-Duna tanösvény felfedezésének.
A Holt-Duna tanösvény egy a Lipót és Dunaremete községhatárába eső, szabadon látogatható, mindössze 7 km-es körtúra, melyen kb. 300 hektárnyi védett természetvédelmi területet járhatunk körbe. Sajnos csak elvétve láttunk turistajelzést, így érdemes figyelni. A tanösvényről itt találtam egy leírást még 2017-ből, ezt vettem alapul a túra leírásához.
Lipótról, a Holt-Duna csatorna pihenőtől indítottuk a túrát. A községhatárnál, a fürdőt és a kempinget elhagyva parkoltunk le, és itt fordultunk rá egy kis ösvényre, melyről hamar kiderült, hogy egy idő után bozótosba torkollik. Cserébe méhkaptárok mellett haladtunk el, láttunk színpompás gyurgyalagokat, szürke gém szállt el felettünk és békák kukucskáltak ki a tócsák zavaros vizéből. Végül megtaláltuk a helyes utat és nekivágtunk a töltések, kis csatornák és vízlépcsők titokzatos világának.
Tikkasztó hőség volt, a levegő rezgett a látóhatáron. Termőföldek és szántók váltották egymást, majd egy erdős területen értünk el a Sorjási-tóhoz. A kék víz visszatükrözte a parti fákat, csend honolt a környéken. Helyi horgászok várták a kapást.
A tavat elhagyva elértük a hangulatos platános allét, amin egykor a kikötői áruszállítási forgalom zajlott, majd megérkeztünk a gáthoz, melyen a dunaremetei kikötőhöz vezető leágazásig gyalogoltunk. A dunaremetei átvágáson, a Duna mesterséges mellékágán épített hídon keresztül érkeztünk meg a kikötőhöz, ahol az árnyat adó fák alatt piknikezők töltötték pihenéssel az időt. Mi is kicsit leültünk pótolni a kalóriákat. Elsétáltunk az Öreg-Dunához, mely méltóságteljesen hömpölygött, hullámai a híres dunaremetei vízmérce fokait nyaldosták. Megnéztük a Dunai hajós emlékművet és a kis emlékpark relikviáit, így a dunaremetei hajóállomás emlékére emelt emléktáblát is, melyen ez a szöveg állt:
"Isten nevében Szigetköz népének javára megnyilt 1933. május 14."
A kikötőtől folytattuk az utat. Letértünk a gátról és a dunaremetei vízkivételi mű mellett haladtunk el. Persze megint elvétettük az irányt, de végül sikerült kilyukadni a Gömböc-Bár-Duna összekötő csatornánál, mely mellett sokáig haladtunk. Egy vízbe nyúló facsoportnál játszadozó vidrát, később egy hattyúcsaládot láttunk, amint élelem után keresgél a zöldes vízben.
Hamarosan megérkeztünk a koltai ági zsiliphez, és már csak egy kicsit kellett gyalogolni, hogy visszaérkezzünk Lipótra. A község utcáján virágos előkertek és egy köcsögfa mellett sétáltunk el, a buszfordulóban kiszuperált csónak bizonyult eszményi virágtartónak. Lassacskán megérkeztünk a Barátság-ligeti pihenőhöz. Itt Nagygyöp-övcsatorna által táplált tavacska mellett haladtunk, a parton öreg csónakok vágytak a vízre. Egy kis kilátóból ráláttunk a vízre, melynek felszínén megannyi közönséges rence és vidrafű terült szét. Kékes színű halak pihentek meg a vízitökök és tavirózsák leveleinek árnyékában és a nád lándzsás leveleinek hátán különféle szitakötők lejtették násztáncukat. Szárcsák és vöcskök buktak le a víz alá, éles hangjuk messzire elhallatszott.
Kicsiny házak mentén haladtunk, melyek kertjei egészen a vízhez futottak le. A Zselykei-csatorna mentén, majd azon keresztülhaladva érkeztünk meg a kempinghez, ahol egy madármegfigyelő állomásnál egy utolsó pillantást vethettünk a vízi világra. A nyaralók szegélyezte Delelő-üdülő soron érkeztünk meg a kiindulóponthoz.
A Szigetközben töltött napot mi más is zárhatta le méltón, mint egy vacsora a mosonmagyaróvári Halászkert Vendéglőben. A finom halas tál után már csak annyi dolgunk maradt, hogy a stégről lelógassuk a lábunkat.
A lébényi Szent Jakab templom.
A bélletes kapu részletei.
Két torony.
A főkapu.
Vízköpő.
Lébény a magyarországi Szent Jakab zarándokút egyik állomása.
A templom kulcsa és egyik kopogtatója.
Fény szűrődik át az oszlopok közt.
Az eredeti boltívek és a felújított mennyezet.
Az asszonyok kardvirágokkal díszítették fel Szent István szobrát.
Jellegzetes parasztporták.
Behálózott Szent Korona.
A pozsonyi csata emlékmű.
Aranyvesszőktől sárga a táj.
Béka kukucskál ki a pocsolyából.
Ő vajon ki lehet?
Fadongó lila mámorban.
Ördögszem.
Vibráló levegő.
A Sorjási-tó.
Narancsosan izzik a zsidócseresznye (Physalis).
A platános allé.
Legények (és leányok) a gáton.
Légivadászok.
Túrajelzés. Ritkán találkoztunk vele.
A dunaremetei kikötő emlékparkja.
Dunai hajós szobra.
Dunaremetei kikötő.
Vízmérce.
Tajtékos hullámokat vet a fenékküszöb a dunaremetei átvágáson, a Duna mesterséges mellékágán.
Az ún. mentett oldali vízpótlás. Ezen keresztül kapnak a holtágak friss vizet.
Szitakötő-nász.
Piroslik a galagonya.
Bíbor nebáncsvirág.
Virágkáka.
Hattyúcsalád a Gombócos-Bár-Duna összekötő csatornán.
A Koltai házi zsilip.
A Nagygyöp-övcsatorna által táplált tó számos növény- és állatfajnak ad otthont.
Pihenő a vízben.
Búbos vöcsök.
Szárcsák.
Vízi rucaöröm.
Közönséges rence. Nevével ellentétben nagyon is különleges, mivel a sallangokra szeldelt levelein található csapóajtószerű hólyagok segítségével vízi rovarokra és bolhákra vadászik.
Tündérrózsa levelek.
Tükröződő szirmok.
Nyílik a sárga vízitök.
Közönséges békatutaj.
Piros szitakötő.
Réti füzény.
A Zselykei-csatorna.
Madármegfigyelő állomás.
A Mosoni-Duna Mosonmagyaróváron, a Halászkert Vendéglőnél.
Források:
A túra leírása az infoszigetköz.hu oldalán
A túra leírása a geocaching.hu oldalán
A Szent Jakab templom honlapja
A Szent Jakab templom a Wikipédián
2020. augusztus
