Ez a kb 24 km-es túra számomra azért érdekes, mert az első teljes egészében teljesített túrám. Az 50-60 km-es szakaszokhoz képest pedig logisztikai felüdülés.
Reggel indultunk Pomázról busszal, hogy szép lassan felzötykölődjünk Dobogókőre, ahonnan pecsételés után elstartoltunk. Kicsit meglepett, hogy ahhoz képest, hogy Budapest és vonzáskörzetének egyik leglátogatottabb részén voltunk, meglepően kevés táblával találkoztunk.
Lassanként leereszkedtünk a Sikáros-réthez, ahol az erdészháznál ismét stempliztem, majd az út az erdőben vitt minket tovább. Elértük a Bükkös-patak völgyét. A máskor oly szilaj patak most épp csak csörgedezett, medre imitt-amott szárazra került. A Lenkó-emlékmű obeliszkje csendesen állt az árnyas erdőben, tőle nem messze a Kárpát-forrás vize csörgedezett. Kis fahídon keltünk át a patakon, a víz felett kék szitakötők cikáztak. Mohos kövek szegélyezték a lustán csordogáló vizet.
Pilisszentlászlón pecsételés után pihenőt iktattunk be és nekiveselkedtünk az emelkedőnek. Az árnyas úton összetalálkoztunk egy havasi cincérrel, amiről azt érdemes tudni, hogy elég ritka és védett faj, emiatt a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata.
A következő állomás a Pap-rét volt, az erdészháznál újabb pecsét került a füzetbe, majd köves-sziklás, emelkedő úton haladtunk tovább a vaskos bükkfák árnyékában az Urak asztala irányába. A táj egyre jobban kitárult előttünk és amikor elértük a Moli-pihenőt, megpillantottuk a Dunakanyart. Itt kicsit megálltunk, hogy nyugodtan rácsodálkozhassunk a tájra, majd a Borjúfőt céloztuk meg. A sziklapárkányon andezittömb áll, melybe Wass Albert egy gondolatát vésték.
Innen már nem volt messze Visegrád, némi ereszkedés után kiértünk a bobpályához. A messziből ágyúdörrenés szólt, javában zajlott a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok. Felkapaszkodtunk a Nagy-Villám tetején álló, neoreneszánsz stílusban épült Zsitvay-kilátóhoz az újabb pecsétért, majd a Fellegvár irányában megkezdtük az ereszkedést Visegrád felé.
A köves úton már kicsit nehézkesen lépdeltünk lefelé. Elhaladtunk a Kálvária-kápolna és a kálvária stációi mellett és hamarosan leértünk a városba. Színes forgatag és embertömeg várt minket, a fagyizónál sor állt és a vendéglők kerthelyiségei teltházzal pörögtek. Kimentünk a komphoz, ahol az utolsó pecsét is helyére került, és ezzel hivatalosan is befejeztük a 16. számú túrát.
Vetettünk egy utolsó pillantást a Duna hullámaira, a pancsoló gyerekekre és a parton napozókra, majd a buszmegállóhoz indultunk. Ideje visszatérni Budapestre.
Kilátás Dobogókőről.
Erdei virágfelhozatal.
Zuzmós fa-csontváz a Sikárosi-rét szélén.
Irányok.
Rétrészlet.
A Bükkös-patak völgye.
Patakmeder.
Csörgedező víz.
Fahíd ível át a patakon.
Pihenő szitakötő.
Tükröződések.
Mohos kövek.
Fény-árnyék.
Pilisszentlászló klasszicista stílusú kápolnája.
Jelzés.
Havasi cincér.
Úton.
Pap-réti erdészház.
Bükkfa vaskos gyökerei.
Szomszédok.
Titkos jelek.
Moli-pihenő.
Kilátás a pihenőről.
Sárga hagyma.
Borjúfő - Wass Albert emlékmű.
Kilátás a Dunakanyarra.
Nagy-villám, Zsitvay-kilátó.
Kálvária-kápolna.
Kálvária.
Látkép Visegrádra.
A Fellegvár.
A komp.
2017. július
