A vadregényes táj elengedhetetlen tartozékai a hegyoldalakból kiálló bizarr sziklaformák és a több millió különféle kő és kavics. Az előbbiekhez nem egy monda, mese, vers vagy költemény kapcsolódik. Az izlandiaknak gazdag a fantáziája, így születtek meg a nappal sziklaként meredező, éjszaka életre kelő trollokról szóló történetek, akik kicselezik, elrabolják és megeszik az embereket. De Izland a tündérek, elfek hazája is, az itt élők nagy része hisz bennük, legalább tudat alatt. Nekem ez az ország a kavicsparadicsom! Soha nem láttam egy helyen ennyiféle színűt és formájút, hasadtat, lyukacsost, simát, érdeset, lilásbordót, sárgát, barnát, feketét, zöldest, narancsost, pirosast! Kavicsgyűjtő szenvedélyem fellángolt, hamar megteltek az e célra hozott lezárható zacskók. Szuvenírnek sem utolsók! Az óceán partján gyűjtött kerekded, sima kavicsok és a két, véletlenül talált obszidián lettek a kedvenceim.
Aprózódás. Végül mindenből por lesz...
Itt járt Michael Jordan és bezsákolta a lasztit. Sziklaformák a Þingvellir {ejtsd: Tingvetlir} Nemzeti Parkban.
Vulkáni kőzetek állják ki az időjárás viszontagságait az Eyjafjöll lejtőin. Valamelyik beleroppan és összetörik.
Mint egy aranyhal, úgy ragyog a patakban a korallpiros kő az Eyjafjöll gleccserének közelében.
Színekben és formákban nincs hiány. Lehet szabadon válogatni, és nem kerül egy vagyonban, mint a fővárosi "vulkán shopok" lakkozott, vagy üvegcsébe tett és felcímkézett, szuvenírnek szánt példányai.
Az Atlanti-óceán partja a Dyrhólaey sziklakapu közelében. Hihetetlen, hogy a hegyoldalak rücskös, érdes, kövei miként tudnak átváltozni sima, lapos kavicsokká. Némelyiket szabályos kör alakúra csiszolta a hullámzás.
Az Atlanti- óceán híres sziklaformái a Dyrhólaey sziklakapu közelében a reggeli napfényben.
Ugyanitt bazaltorgonákon játszott a szél...
...és kőcsipkéken kopogott az eső néhány perc múlva.
Fecsegő kövek. Sziklaforma a Laki hasadék közelében.
Sárga kénkő a Krysuvík geotermális mezőn.
Két kicsi obszidián. Egymástól távol, kilométerekre, teljesen véletlenül találtam őket egy túrán a Laki hasadék környékén. Az esőtől és párától nedvesen csillogó, fekete kavicsok között rejtőztek, így nehéz volt rájuk bukkanni.
2011. október
