Ezúttal a Kéktúra alfájától és omegájától kezdtük meg aznapi penzumunkat, mely az 1. számú túra Írottkő és Kőszeg közötti szakaszának megtételét jelentette.
Aki szereti az alpesi hangulatot és a burgenlandi várakat, jobban teszi, ha Írottkőt Ausztria felől közelíti meg. Mi is így tettünk, és Lockenhaus, vagyis Léka felé vettük az irányt, hogy megnézzük a 13. században épült lovagvárat és habár zárva volt, hálás fotótémának bizonyult, ahogy körbejártuk a piros-sárga spalettás épületet. Nem messze innen található a harasztokkal és áfonyával benőtt erdőben a Margit-kilátó is (504 m), így ha már erre jártunk, fel akartunk rá mászni egy kis alpesi panorámáért, de a bejárat le volt zárva a jeges lépcsők miatt, így ebből sajnos kimaradtunk. Innen a Rechnitzet (Rohonc) és Lockenhaust (Léka) összekötő 56. számú főút legmagasabb pontján lévő parkolóba hajtottunk, ahol leraktuk az autókat, megnéztük az itt található háborús emlékművet és az olvadó hótól csillogó lucfenyők alatt elindultunk az osztrák-magyar határ felé.
Csodásan tiszta idő volt és szikrázott a nap, a hó pedig kifejezetten jól állt a tájnak. Geológiai tanösvényen haladtunk, így közben ismerkedhettünk a kőzetekkel, azok felhasználásával. Még egy óriási bazaltgolyóval is találkoztunk. Az erdő fái közt átszűrődtek a napsugarak, és ahogy közeledtünk Írottkő (Geschriebenstein) felé, láttuk, hogy a távolban, a Kőszegi-hegység tövénél felhőpaplan borítja a tájat. A látvány csak fokozódott, amikor elértük a kilátót (884 m). Gyorsan készítettem egy fotót a névadó "kőről", mely tulajdonképpen birtokhatár volt. (A bevésett CBE jelentése Confinia Batthyanyana - Esterhazyana, vagyis a Batthyány és az Esterházy birtokok határa). Aztán már spuriztam is fel a kilátó tetejére, hogy jobban lássam a csodát és valóban, a kilátás feledhetetlen volt. A felhőpaplan felett lévén csodálatos panoráma tárult elénk. A messzi távolban húzódtak az Alpok hófedte hegyei - a Semmering, a Rax és a Schneeberg - előttük elszórva pedig a határ menti falvak. A kilátó alatti pihenőhelynél pecsételtünk, majd elindultunk a nyírfákkal szegélyezett úton. Újra és újra rácsodálkoztunk a felhőpaplanra, mely néhol sötétebb, néhol pedig világosabb szürkén, komótosan hömpölygött és hullámzott, mintha életre kelt volna.
Lassan elmaradozott az alpesi hangulatú fenyőerdő, és helyébe bükkerdő lépett, majd elértük a Hörmann-forrást, mely a Kőszegi-hegység legmagasabban fekvő forrása (713 m). Következő állomásunk a Stájerházak épületegyüttese volt, melynek pihenőhelyén kifújhattuk magunkat. Körbejártam az eredetileg az 1700-as években épített, mára szépen felújított házakat, de sajnos zárva voltak. Az egyikben erdészeti múzeum található, a bájos haranglábat pedig 1910-ben állították.
Apránként közeledtünk Kőszeg felé és az Alpok hegyvonulata még most is látszott a fák között. Nem tudtam betelni a látvánnyal, annyira szép volt, hogy folyamatosan lőttem a képeket. A hab a tortán az Óház-tető, a Kőszegi család egykori várának panorámája volt. Most már látszott Kőszeg, és mint egy makettváros, terült el a hegyek lábánál, a Tábor-hegy piros-fehér átjátszótornya mögött pedig ott tornyosult a Schneeberg.
A nap második pecsétjét a Hétvezér-forrásnál szereztük meg, ahol ismét pihenőt tartottunk. Az Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevével fémjelzett forrás vonzotta a kirándulókat, családok és párok, gazdik és kutyáik népesítették be a környéket. A távolban mélabúsan és romjaikba dőlve egykori határőrségi épületek bújtak meg a fák közt.
Közeledtünk célunk felé. A Kálvária-hegy stációi mellett elhaladva elértük a barokk templomot, és Kálvária utcán értünk be Kőszegre. Egy nyomós kútnál kimostuk magunkat a sárból és elindultunk a belváros felé. Elhaladtunk a téglaborítású Korona-bunker előtt, 1945-ben itt őrizték a Szent Koronát.
A várost alkonyi fényekben találtuk, a Jézus Szíve plébániatemplom mögött már narancsszínű felhők úsztak. A színes házak előtt kigyúltak az utcai lámpák és a Jurisics tér egyre üresebbé vált. Az utolsó pecsét a Kék Huszár Vendéglőben került a füzetbe, amit igazán kiérdemeltük ekkorra, mert kb. 18 km megtétele nem is olyan rossz teljesítmény.
Léka (Lockenhaus) vára.
Kerekek.
Barkák és egy harang a várban.
Kankalinok nyíltak a vár oldalában.
A vár a bejárat felől.
Margit-kilátó.
Rőt erdőrészletek.
Áfonyabokrok.
Háborús emlékmű.
Havas meseerdő.
Olvadó hótól csillogó fenyők.
Bazaltgömb.
Az írottkői kilátó.
Írottkő (884 m).
A pazar kilátás főszereplője a Schneeberg.
És persze a tájat takaró felhőpaplan.
Nyírfák közt vezet az út.
Gomolygás.
Bükkfaerdő.
Csillagmohák.
Stájerházak.
Az Alpok vonulata.
Az Óház-tetői kilátó.
A tábor-hegyi antenna és a Schneeberg.
Az előttünk elterülő Kőszeg.
Az Óház-tetői kilátó az egykori vár maradványaira épült.
Hétvezér-forrás.
Tengelic-terefere.
A kálvária-hegyi barokk templom.
Stáció gyökérszörnnyel.
A Korona-bunker.
Ódon kapu Kőszegen.
Ablakok.
Tornyok.
Még egy kapu.
Gyógyszertár.
A Hősök tornya.
A Jurisics tér a Városházával és a Szent Imre templommal.
Jézus Szíve plébániatemplom.
A főtér házai.
2018. január
