A barlanglátogatást a csoport többi tagja sem akarta kihagyni, és míg ők cseppköveket csodáltak, néhányan nekivágtunk a Bódvarákó és Bódvaszilas közötti rövidke, de még hiányzó szakasz teljesítésének, hogy majd a nap további részében megtegyük a Felsővadász és Fancsal közti szakaszt is.
A szibériai nőszirmokkal szegélyezett, egykori iparvágány mentén bukdácsoltunk, és ahogy visszanéztünk, az Esztramos-hegy csonka vonulata magasodott a távolban. A sínek átvezettek a Bódván, így átkeltünk a folyón, majd búzatáblák mellett fotóztuk a pirosló pipacsokat és az út közepén kéklő tócsa szomjas partifecske-gyülekezetét. Beértünk végre Bódvaszilasra, ahol pecsétet szereztünk. Itt kellett volna megvárnunk a többieket, de egy kerékcsere miatt legalább egy órát kellett volna rostokolnunk a vasútállomáson. A hirtelen jött szabadidőt úgy töltöttük ki, hogy átvágtáztunk Tornaszentandrásra, hogy megcsodálhassuk a 12. században épült, ikerszentélyes, Árpád-kori templomot. Szerencsénkre ott találtuk a kulcs őrzőjét, aki lelkesen és minden részletre kiterjedően mesélt az épületről. (A kulcsokat mindig kérni kell, telefonszám és egyéb információ a Szent András kápolnánál, a hirdetőtáblán található).
A csapat aztán Felsővadászon találkozott, szigorúan délelőtt, ahogy a dohányboltosok ígérete szerint pecsétet szerezhettünk volna, de ezúttal is falakba ütköztünk. Végül a plébános segítségével sikerült az egyik háznál a régi MTSZ-es pecsét lenyomatára szert tenni.
Az út sokáig a szántóföldek között kanyargott, regimentbe állított napraforgók sormintái kísértek minket és a zöldek versenyre keltek a kékekkel, ezerféle árnyalatukba vonva a tájat. A növények egyeduralmát csak egy-egy vadles törte meg, de azok is csak szerényen emelkedtek ki a dombok vonulatából. Aztán virágba borult rétek mellett bandukoltunk, zsályák és bükkönyök lila szőnyege törte meg a zöldellést, legyezőfüvek fehér virágbugái emelkedtek a fűszálak fölébe.
A temető felől közelítettük meg Nyéstát, és szomorúság tört rám, amikor a hajdan szebb időket megélt, mára viszont elhagyatott, üres házak szegélyezte utcán mentünk végig. Még a templom is magányosan álldogált düledező falaival, kapuját régen nyithatták ki, mert a hozzá vezető lépcsőt felverte a gaz. Orgonabokrok között régi kőkereszt bújt meg. Kis emelkedőn hagytuk el a falut, az egyik udvarról kecske és gidája csodálkozott ránk. A dombtetőről visszanéztünk az elhagyatott falura és a táj ismét a legtöbbet hozta ki magából. A fehér felhők árnyékot vetettek a földekre, hullámzóvá téve a lankás tájat.
Repcetáblákon keresztül haladva érkeztünk meg Abaújszolnokra, ahol pihenőt tartottunk. Bélyegeztünk és már mentünk is tovább, Baktakék irányába. A képelap-táj újra és újra fotózásra késztetett, a délutáni fény-árnyék játékban pompázott.
Baktakék két színűre festett temploma mellett haladtunk el, és elértük a vegyesboltot, ami zárva volt ugyan, de a megadott telefonszámot hívva megjelent a tulajdonos hölgy és kinyitotta nekünk a boltot. Még innivalóval és fagyival is fel tudtunk tankolni, ami igencsak jól esett a hosszú vándorlás után. Beütöttük az újabb bélyegzőt és már csak egy kicsi volt hátra a túraszakaszból, Fancsalig kellett eljutnunk.
Fancsal szőlőhegyén kedves présházak köszöntöttek minket, majd a falu főutcáján cseresznyefák csábítottak szemezgetésre. A helyiek kedvesen kínáltak minket, buzdítottak, hogy együnk a gyümölcsből, amennyi belénk fér. A kocsmában pecsételtünk és elégedetten szállhattunk autóba. A mindvégig gyönyörű időjárás ekkor vált viharossá, a távolból fenyegető, sötétszürke felhő közelített felénk.
Az autópályán ért minket a vihar, de végül szivárvánnyal dicsértük a napot.
Sínen vagyok.
Az Esztramos-hegy csonka teteje.
Tövisszúró gérbics.
Szibériai nőszirmok tengere.
Sínek menti táj.
Egykor biztosan nagyobb volt itt a forgalom.
Átkelés a Bódván.
Búza, pipacs és konkoly.
Szomjas partifecskék gyülekezete.
Pipacsok a napsütésben.
Tornaszentandrás, Szent János kápolna.
A 12. századi, Árpád-kori templom.
Templombelső.
Az ikerszentély.
Isten báránya.
Szent István ábrázolás.
Kanyargós utakon.
Napraforgók sora.
Palántahadsereg.
Legyezőfüves rétek mellett mentünk.
Sorminta.
Kék és lila.
Lilában úszó rét.
Vadrózsák Nyésta határában.
Üresen ásító ablak.
A nyéstai templom.
Kecske és gidája.
Visszatekintés.
Zöld a kéken.
Erdőrészlet.
Fancsal két színű temploma.
Szőlőhegy.
Vihar közeleg.
2018. május
