Szeptember végi kirándulásunkat zalai tájakon folytattuk. Esős, barátságtalan időben érkeztünk meg Palinra, hogy aznap a DDK 6. szakaszának Palin és Nagybakónak közötti részét teljesítsük, megspékelve egy kis szurdoktúrával.

Palinon pecsétet szereztünk és egyből útnak is indultunk. A főútról egy kis földútra térve azonnal sártenger fogadott minket, annyira elmosták a szántók földjét az elmúlt napok kiadós záporai. Az agyagos talaj ráragadt a cipőnkre, megnehezítve a járást az amúgy is marasztaló, cuppogós terepen. Szerencsére hamar kiértünk az aszatokkal és bogyóktól pirosló csipkebokrokkal szegélyezett aszfaltos útra, ami bevezetett minket az Öreg-Förhenc pincesorára. A Zalai-borvidéken jártunk most, így nem meglepő, hogy megannyi présház keresztezte utunkat. A helyiek épp szüreteltek, egy kedves családtól isteni finom, ropogós szemekkel teli fürtöket kaptunk útravalóul. Okkersárga színével hívogatott minket a förhénci kápolna. A barokk, egyhajós, hagymakupolás épületet 1761-ben emelték. A présházak közül sokat vendégházzá alakítottak, így még élénkebbnek, élettel telibbnek tűnt a táj csicsókával és krizantémmal beültetett udvaraival és gyümölcsfáival. Míg az egyik kertben kukorica sárgállott, a másikban érett a füge, a dió és a szelídgesztenye, a vándorok nagy örömére. Még hurmafával (más néven datolyaszilva vagy khakiszilva) is találkoztunk, az édes gyümölcsök azonban egyelőre halvány narancssárgán bújtak meg a lombok közt.

Az erdő fáin már megcsillantak az ősz színei. A tölgyek levelei sárgán és vörösesen szállingóztak a földre. A sáros talajból gombák csoportjai törtek elő. Ahogy közeledtünk Nagybakónak felé, a dombos vidék fölött magasodó TV-torony uralta a tájat. Megérkeztünk a Kőszikla-szurdok felső bejáratához vezető bekötőúthoz, ám mi a túraajánlásokban leírtak szerint alulról akartuk megközelíteni a homokkő sziklaalakzatok közé ékelődött vízmosást.

Megérkeztünk Nagybakónakra, ahonnan először a vadregényes környezetben található, cserkészek által elnevezett Eszperantó-forrásokhoz jutottunk el. Az egyikük, az Árpád-forrás környékén a kihelyezett információs tábla szerint három energiavonal húzódik, melyek különleges kisugárzásukkal gyorsan regenerálják a legyengült szervezetet, az egészséges embereknek pedig többletenergiát adnak. Akár igaz, akár nem, az Energiaparknak elnevezett terület padjain kicsit megpihenhettünk és elővehettük elemózsiánkat.

Innen már nem volt messze a szurdok. Vékonyka, agyagos-sziklás ösvény vezetett oda, ami olyannyira fel volt ázva, hogy már az első lépéseknél úgy éreztük ez a vállalkozás életveszélyes, így mindenki biztonsága érdekében visszafordultunk. Kicsit csalódottan ballagtunk ki az erdőből ahol a fák tövében ciklámen illatozott. Letörtségünket kicsit ellensúlyozta, hogy közben kisütött a nap. Mögöttünk a TV-torony csillogott a kék ég felé magasodva. Az erdőt legelők váltották, a fű közül megannyi lilás színű őszi kikerics kandikált ki.

Nagybakónakon igyekeztünk lerázni a cipőinkről a töménytelen mennyiségű sarat, majd autóinkkal Zalakarosra utaztunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat.  A jól megérdemelt vacsorát a kilátó mellett található borozó és étteremben költöttük el, és nehogy szó érje a ház elejét, gyalog érkeztünk ide, továbbra is a kéktúra vonalán maradva (másnap innen folytatva a túrát). A kilátóba amúgy mindenképp érdemes felmászni, a panoráma lélegzetelállító. Látszott a Balaton szalagja, mögötte a tanúhegyek sorakoztak. Hőlégballon landolt éppen, és hamar eltűnt a horizont alatt.

Sárdagasztás.

Esőcseppek az iszalag levelein.

Narancs és piros színekben ragyognak a csipkebokrok.

Cseppek a fűszálakon.

Szeder.

Öregförhénc út 33.

Szőlőtőkék és Borház.

Sárgul már a kukoricaszár.

Kőkereszt az Öreg-Förhencen.

Virágos előkert szőlővel.

Krizantémok, cinniák, csicsókák.

A förhénci kápolna.

Kifasírozott zöld varangy.

Ablakocska.

Füge, hurma, szelídgesztenye.

Sárgulnak már a levelek.

Tölgy.

Gombacsaládok.

Szántó mellett visz az út.

Nagybakónak előtt.

Az Eszperantó-források egyike.

Az Energiapark.

Meztelencsiga.

A szurdok bejárata. Alattunk a mélység.

Eddig jutottunk. Kész életveszély.

Őszi kikericsek tarkították a mezőt.

Visszatekintés a TV-toronyra.

Nagybakónaki pillanatkép.

Idill biciklivel.

Zalakarosi vendégház faragott kapuval, kerti törpékkel és hattyúkkal.

Egy másik bizarr, már bezárt vendégház.

Pihenőhely.

A kilátó.

A távolban feltűnnek a Balaton tanúhegyei.

Esti séta Zalakaroson.

2020. szeptember