Ahogy az évek során jöttünk-mentünk az autópályán, Budaörsnél mindig kerestem a szememmel a kopár sziklákon magányosan álló kápolnát, melyről most már tudom, hogy a Kopárok mogorva tömbjei előterében álló Kő-hegy legfőbb ékessége, a Mária-kápolna.
Az 1-es főútról, a budaörsi Ófalu templománál nagy levegőt véve, majd a régi temető mentén a kanyargós, meredek utcácskákon fújtatva lehet feljutni a hegyre, ahol végül kegyelemként egy kényelmes falépcsőn érkezhetünk meg a kápolnához, a mellette álló kőkereszthez és a Szentháromság-szoborhoz.
A kopár vidék így májusban nem is volt olyan kopár. Különleges növények virítottak itt, mint az égszínkék virágú len, az Orlay-murok, a sárga boglárkák és pink szegfűk sokasága, vagy a lilás kakukkfű illatozó párnái. Árvalányhaj selymes szálai lengedeztek a széllel. Vadrózsák rózsaszín és fehér virágai vonzották az irizáló, zöld páncélú rózsabogarakat és kék nászruhába bújt zöld gyíkok sütkéreztek a napon.
A Kő-hegy bizarr sziklái közt ereszkedtünk le a hegy lábáig, ahol kis séta után kápolna várt minket, megérkeztünk a Kálvária-dombhoz. A stációk vakító fehéren állták az erős napsütést és a fűben különös tábla feküdt:
Kérjük, lépjen a fűre! Sőt! Üljön rá! Hemperegjen rajta! Kicsit felejtse el a gondjait, és egyen egy fagyit!
Ezek után mi mást tehettünk volna? Kis utcácskákon, ódon kapus házak mentén sétáltunk el a buszmegállóhoz, és ha minden igaz, gondtalanul tértünk haza.
Budaörs, Nepomuki Szent János-templom.
Vadgesztenye.
Kereszt a lombok közt.
Régi temető.
Falépcső vezet a Mária-kápolnához.
Mária-kápolna, kőkereszt és Szentháromság-szobor.
Lábainknál a város.
A Kopárok egyik tagja, az Odvas-hegy.
Árvalányhajak.
Virágtenger.
Terített asztal.
Zöld gyík hímje.
Ganajtúró.
Életbölcsesség.
A Kálvária-domb kápolnája.
Stációk kereszttel.
Régi-régi kapuk.
Forrás:
2021. május
