Geresdlak a Wikipédia szerint Geresd, Püspöklak és Kisgeresd egyesítéséből jött létre. Ebben a Baranya megyei községben töltöttük a szilvesztert, és az ünneplés után időt szakítottunk a környék felfedezésére is. Szállásunk a Grinnye hegyen volt, innen indultunk terepszemlére. A Geresd-tetőn álló kilátót céloztuk be. Mivel a virsitúltengést le kellett dolgozni (és mert rossz irányba indultunk el), egy jó nagy kört írtunk le, mire odaértünk, de nem bántuk. Utunkon szélesen elterülő szántóföldek, az út szélén fehérlő keresztek és a távolban magasodó templomok tornyai kísértek minket. A kilátóból kitárult a látómező és én már képzeletben a sárgálló, végeláthatatlan receföldeket láttam mindenfelé.

Az út a szántóföldeken át vitt minket tovább, a hideg ellenére a göröngyök közül biztatóan bújt ki a vetés. Majd megpillantottunk egy facsoportot, ahol egy kereszt vigyázta a békét és persze azt az óriási fát is, amit a kilátó melletti információs tábla 300 éves akácfának nevezett.

Másnap hazafelé készülődtünk, de mielőtt Budapest felé vettük volna az irányt, benéztünk Fekedre is. Ez a sváb falu egy igazi gyöngyszem, nem véletlenül választották meg 2016-ban az Origo olvasói  a harmadik legszebb fekvésű magyar falunak (cikk itt és itt). Az egységes utcakép, és a szépen felújított, díszes-színes házak igazi mesefaluvá teszik Fekedet.

Nem készítettem elég fotót, túl sok itt a szépség. És már várt vissza Budapest.

Falusi turizmus - dekoráció a szállásunkon.

Téli látkép templomtoronnyal.

Elhaladtunk a temető mellett. A magas fák közt régi sírok keresztjei bújnak meg.

Püspöklak.

A dombtetőn megpillantottuk a kilátót.

Kilátás.

Térkép a kilátó lábánál.

Kanyarog az út a szántóföldek között.

Téli színek.

A háromszáz éves akácfánál.

Ágas-bogas matuzsálem.

Fekedi utcaképek.

2017. január