Már 6 éve történt, mégis, mintha most lett volna... digitális útikönyv Izlandról, több részletben, 2011-ből
A hosszas spórolgatás, adatgyűjtés, álmodozás és a napi webkameranézés-adag után megszületett a döntés, hogyan s mikor jutok el Izlandra. (Még az Eyjafjallajökull vulkán kitörésekor - 2010-ben - találtam rá a Míla telekommunikációs cég honlapjára, ahol webkamerák segítségével figyelhetők meg az ország nevezetesebb helyszínei. Így vannak kamerák Reyjkjavíkban - több helyszínen is-, a Gullfoss vízesésnél, vagy a Kék Lagúnánál).
Eszerint a Baraka utazási irodával fogok utazni, 2011. október 6-án, 10-éig. Nem nyár, mint az eredeti tervben, de sebaj. A túrafelszerelés már összegyűlt, befizettem az utazás részleteit is és egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy már csak napok választanak el az indulás időpontjától. A bakancsom - akit elneveztem Alíznak, mert először Csodaországba jön velem hosszabb útra - betörve, indulásra készen csóválta cipőfűzőjét az ajtóm előtt, a táskám dagadozva feküdt a földön, várva, hogy felkaroljam végre.
És eljött a nagy nap. Egy kis budapesti bumlizás, buszozás és vonatozás után megérkeztünk a repülőtérre. A felszállás egyszerre volt izgalmas és émelyítő. Mivel először repültem, a légnyomáskülönbség a fejembe szállt, de odafent már nyugodt volt minden, így én is, no meg a látvány kárpótolt mindenért.
Kb. 4 óra alatt érkeztünk meg Izlandra. Már a repülőről nézve is fantasztikusnak ígérkezett vízeséseivel, havas hegyeivel és kanyonjaival, mindez körbekerítve a mélykék óceánnal. A keflavíki repülőtéren szeles, hűvös, de tiszta és verőfényes őszi idő fogadott minket, no meg persze egy jó nagy, kék busz, ami az elkövetkező napokban elvitt minket oda, ahol talán a madár se jár. Lehet szó szerint érteni!
Az utazási iroda programja már a legelején borult. Mivel a sziget nagy részét belepte a korán jött hó, sok utat lezártak, így túravezetőinknek más alternatívákat kellett találni az idő hasznos és kellemes eltöltésére. Úgy gondolom, ez jól sikerült, így tartalmas 5 napot tölthettünk itt.
Bejártuk a fővárost, Reykjavíkot, a Þingvellir {ejtsd: Tingvetlir} Nemzeti Parkot, megmásztuk a tavaly kitört Eyjafjallajökull {ejtsd: Ejjafjatlajökutl} tűzhányót, de láttuk a déli vidék többi gleccserét is, melyek tűzhányókat rejtegetnek jégsapkájuk alatt. Puha mohamezőkön át juthattunk hegyre föl, hegyről le. Rácsodálkozhattunk a gejzírekre a gejzírmezőn és a fortyogó tócsákra, patakokra, a sárga kén áztatta vagy épp füstölgő domboldalakra a Krysuvík geotermális mezőn. Láthattuk az Atlanti-óceánt hatalmas hullámaival a Dyrholaey {ejtsd: Dirholej} sziklakapu közelében, partra vetett gömbölyded kavicsaival, fekete homokjával. Vízesések lábánál ugrálhattunk a troll-látta köveken és néha ihattunk is a hegyi patakok vizéből. Jártunk a skógari skanzen és múzeumban, belesve a múltba, fűvel benőtt tetejű házikók ablakán nézhettük az őszi táj színeit. Végül fürödhettünk a Kék Lagúna türkizkék vizében, fehér iszappal az arcunkon, kipihenve a fáradalmakat.
A rengeteg élményt rengeteg fotó kísérte. Majd' 1500 felvétel készült, így a beszámolókat bőséges képanyag kíséri, képnaplóvá avanzsálva azokat.
Szó lesz a fővárosról, a hegyekről, a sziklákról és kövekről, a vizekről, az állatokról, a növényekről és még sok egyébről. Jó olvasgatást!
Kilátás a repülőből a Vatnajökull {ejtsd: Vatnajökutl} jégmezejére.
Szivárvány a Seljalandsfoss vízesésnél.
Reykjavík.
2011. október
