Ha meglátok egy fából faragott és festett maszkot, nekem mindig távoli vidékek bennszülött törzseinek rituáléi jutnak eszembe. Pedig Európában is szép számmal találhatunk maszkokat és a hozzájuk kapcsolódó ünnepeket, szokásokat. Talán a mohácsi busójárás is azért kezdett el érdekelni, mert keveset tudok a maszkokról és mindarról, amit rejtenek.
A maszk egy mágikus tárgy. Elrejt, eltakar, óv, inkognitót ad. Benne van a tulajdonos keze munkája, arcának vonásai, ugyanakkor a szándék is az elbújásra a világ elől. Maszkkal az arcon az ember olyasvalamit is megtehet, amit máskor nemigen, hiszen senki se tudja, ki viseli azt.
2016 februárjában végre sikerült élőben is megcsodálni a mohácsi busójárást, ami elképesztő esemény, különleges volta miatt nem véletlenül került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Reggel érkeztünk a Mohács melletti Sátorhelyre, ahol meglátogattuk a Nemzeti Történelmi Emlékhely kopjafáit, tisztáztuk, hogy a mohácsi csatának nincs is köze a busókhoz, majd Mohács utcáin belevegyültünk a forgatagba. Különleges és bizarr élmény volt látni a gyapjas, maszkos, birkaszarvas alakokat, amint évődnek a lányokkal, szösszel szórják be a fekete kabátokat és éktelen zajt csapnak magukra aggatott kolompjaikkal.
Majd leballagtunk a Dunához, hogy megnézzük a busók átkelését a Sokacrévnél, délután pedig Englert Antal busómaszk-faragó népi iparművész műhelyébe látogattunk el. Este körbetáncoltuk a Széchenyi tér közepén felállított hatalmas máglyát és néztük a felszálló szikrákat.
Ezzel részemről a tél el volt temetve, és mivel a busójárás most is épp zajlik, mikor ezeket a sorokat írom, ezt ma sem gondolom másképp. Mert valóban, egyre hangosabban énekelnek reggel a cinkék és a rigók, a téltemetők, hóvirágok és krókuszok pedig bontják szirmukat. Helló, tavasz!
A Nemzeti Történelmi Emlékhely épülete és kapuja, melynek elemei csontokra emlékeztetnek. A meghasadt rózsa alakú kút az ország a törökkel vívott harc következtében három részre szakadását jelképezi (Mohács-Sátorhely).
Csípős volt a reggel, de a téltemetés már beindult. A pitypang legalábbis így gondolta.
A sírkert és kopjafái, lófejekkel, lélekharanggal, nemzetiszín szalagokkal.
Látkép az épület tetejéről.
Mohácson már azt hirdetik, a télnek mennie kell!
Bitang nagy máglya várja a Széchenyi tér közepén, hogy este meggyújtsák.
Felvonulás.
Botos busók.
Átkelés a Dunán.
Duna parti hangulat.
Bagolycsapat az egyik fán a forgatagban. Úgy tűnt, nem zavarta őket a zajongás.
Englert Antal busómaszk faragó műhelyében, ahol nem csak maszkok, de juhszarvak, vasalók, lakatok, biciklik és egyéb holmik is otthonra találtak.
Busóportrék.
A meggyújtott máglya a téltemetés fénypontja.
2016. február
