Friss tavaszi reggelen érkeztünk meg Cserhátsurányba, hogy pecsétszerzés után megkezdjük két napos túránkat a Kéktúra 19. szakaszán. Először a falu gótikus templomához mentünk fel a hosszú lépcsősoron, és körbejártuk az épületet. Verebek csicseregtek a bimbókkal teli bokrokon, fehér felhősávok tarkították az eget.

Keresztülmentünk a falun, mely két kastéllyal is rendelkezik. A Simonyi családé már a templomdombról is látszott, a barokk Jánossy-kastélyt azonban kicsit közelebbről is megnéztük. Ugyan zárva volt, de két ágaskodó medvével díszített kapuja felkeltette érdeklődésünket. Eztán az evangélikus templom takaros épülete mellett mentünk el, mely előtt fűzfák fehérlettek, majd a falutól egy kis patakon átkelve búcsúztunk, jobb kéz felől út menti kereszt vigyázott az utazóra.

Szántóföldek mellett bandukoltunk, ahol már javában folytak a tavaszi munkák. Traktorok jöttek s mentek, hatalmas porfelhőt kavarva. Rókalepke szálldogált a napfényben. Visszanéztünk a falu irányába, mely felett a Szanda vonulata látszott, rajta a szandai vár romjával. Egyre több és több felhő lett az égen, eltakarták a napot, és az idő borongóssá változott. Pelyhes barkák rezegtek a fűzfák ágain, a szántóföldek pedig még csupasz bőrrel terültek el előttünk.

Megérkeztünk Nógrádsipekre. A zsákfalu szép portái mentén haladtunk tovább. Bal kéz felől a Nagy-Sándor-kúria, míg jobb kéz felől a felújított Balás-kúria árkádos tornácú épülete fogadott minket. Újabb pecsét került a füzetbe, majd némi pihenő után folytattuk az utat az erdő ébredező fái közt. A hollókői várat a tölgyek ágai közül kibújva pillantottuk meg és ekkor már tudtuk, nem vagyunk messze az aznapi végállomástól. A kora esti órákban érkeztünk a várhoz, így bemenni már nem tudtunk, de az itt húzódó tanösvényen továbbsétálva megérkeztünk Hollókő Ófaluba, ahol ismét szereztünk pecsétet.

Alkonyodott már, mikor az UNESCO világörökség részét képező műemlék falu felújított, a palócföldre jellemző fatornácos, előreugró tetőzetű, kontyolt nyeregtetős házai közt barangoltunk. A porták jó része már bezárt, rajtunk kívül alig járta valaki az utcákat, de egyáltalán nem bántuk ezt a ránk szakadt meghittséget. Némelyik udvarban még szólt a zene és fény szűrődött ki a ház ablakain, az udvaron kerámia virágok nyíltak és a házak oldalán hol egy kocsikerék, hol egy cégér, hol mezőgazdasági eszközök kis gyűjteménye idézte a múltat. A fatornyos templomnál egy néni sepregetett, a fonott kerítés mentén cica osont a bokrok alá. Nárciszok és ibolyák itták magukba az utolsó napsugarakat, melyek a szürkéskék felhők alól még utoljára felragyogtak a nap végére, átszínezve a tájat.  Búcsúztunk Hollókőtől, szállásunkat Felsőtoldon foglaltuk el.

Másnap reggel esős idő fogadott minket. Visszaautóztunk Hollókőre és készítettünk néhány képet  a várról, majd útnak indultunk tulajdonképpen visszafelé, Alsótold irányába. Újfent szántók mellett haladtunk, némelyiken már hajtott a vetés, üde zöldbe öltöztetve a vidéket. Szirmát bontotta a húsos som, mohák zöldelltek a kövek közt. Ahogy elhagytuk a falut, tábla állt az út szélén "Visszavárjuk, jó utat!" felirattal, a tábla tetején pedig egy alak állt, ahogy bottal mutatja az útirányt. A jelenet Arany János Toldijára utal és bizony a helyiek Alsótoldról származtatják Toldi Miklóst. Legalább megtudtuk, merre van Buda.

A következő célállomás és egyben pecsételőhely a híres Bableves csárdánál volt, ahol kicsit kipihentük magunkat a jókora hegymászás előtt, ugyanis innen az út a Tepkén át vezetett a Garábi- nyeregig. A barátságtalan idő és szemerkélő eső ellenére felmásztunk a 22 m magas, acélvázas kilátóra, ahonnan szép kilátás nyílt volna a környező tájra, ha a felhők nem takarták volna el.

A kilátó aljában ibolyák illatoztak és girbegurba fák közt, immáron szakadó esőben ereszkedtünk le Garábig. Ezzel a 19. szakasz részemről lezárult.

Cserhátsurány gótikus temploma.

Verebek csiripeltek a bokrok közt.

A XVII. században barokk stílusban épült Jánossy-kastély.

Az evangélikus templom.

Út menti kereszt mellett haladtunk el.

Szántóföld.

Folynak a tavaszi munkák, zúg a traktor.

A messzeségben előtűnik Szanda vára.

Rókalepke tart pihenőt a napsütésben.

Fűzfa, tele barkával.

Tél végi táj.

Nógrádsipek kontyolt, nyeregtetős házai.

A Nagy-Sándor-kúria.

A felújított Balás-kúria.

Pihés barkák.

Zöldülés a Kéken.

Hollókő vára.

Előbújtak az első virágok - martilapu színesítette az út szélét.

Hollókő házai. Egy lélek se nagyon járt itt rajtunk kívül, de nem bántuk.

Jellegzetes fatornác.

Ablakok.

Utcakép.

Templom, nyomós kút, kerekek.

Boltocska ablaka.

Az alkony színei a határban.

Rózsaszínbe váltó ég alatt.

Kikandikáló árvácskák.

A hollókői vár reggel.

Bontja rügyeit a húsos som.

Alsótold, ahonnan a helyiek Toldi Miklóst származtatják.

A Bableves csárda.

Pacsirta száll.

Mohapamacs.

Vajon lakni fogják még?

A tepkei kilátó.

Kilátás, már amire lehet.

Kutyatej és ibolyák.

Girbegurba fák közt az esőben.

Végül megérkeztünk Garábra.

2019. március