Szinte pont egy éve, hogy egy hétvégi családi kiruccanás alkalmából ellátogattunk Sopronkövesdre, az agg-hegyi Kotecsre, és idén is így tettünk, megnéztük, hogy a kellemes, napos időben hogy is állunk a tavaszköszöntéssel.
A kihelyezett tábla szerint A Kotecs az angol cottage "kerti ház, házikó" magyarosított megfelelője, és az egykoron itt állt vadászházra és környékére utal, melyet feltehetően gróf Széchényi Lajos építtetett az 1850-60-as években. Az épület ma már nem áll, 1945-ben felgyújtották, de díszes kútja ma is látható az itt kialakított kedves kis parkban, ahol padokon üldögélve csodálkozhatunk rá a messzeségben kéklő Fertő tóra és a magasodó szélturbinákra. Tavalyi ittjártunkkor már sárgába borult az erdő alja, ezernyi téltemető nyitogatta szirmait. Most még korán volt ehhez a csodához, ám néhány előfutár emlékeztetett arra, hogy mindennek eljön az ideje.
Sopronkövesd után Nagycenkre látogattunk, a főútról a Laposréti-tó irányába kanyarodtunk. Öreg eperfák szegélyezte földúton hánykolódtunk a falu határában, de hamarosan megérkeztünk a még csak most kiépülő, az M85-ös új út alatt elterülő külterülethez és a barátságos horgásztóhoz, a köréje épített faházikókkal. A nap beragyogta a tavacska vizét, kacsák úsztak a part mentén, az egyik házikó kerítésénél pedig hóvirágokat lengetett a szél.
Jön-e a tavasz? Nos igen, de egy héttel a kirándulás után újra repkedtek a mínuszok. Türelem, türelem, már vannak előjelek.
A Kotecs faragott szobrai.
Zöldülés.
Csészegomba az avarban.
Tavaszhírnökök: téltemetők.
Szent László kápolna.
Eperfák szegélyezte út.
A Laposréti-tó.
Hóvirágok, nádpihék.
Tavi idill.
2021. február
