Visszavonhatatlanul kedves lett számunkra Lakitelek, és a gátján túl elnyúló Tőzegbánya-tavak. Ilyenkor persze a közeli Tőserdő sem maradhat ki a felsorolásból a Szikrai-holtággal. Akárhányszor visszatérünk ide, a táj nem okoz csalódást. Június első hétvégéjére a Tisza a korábbi kiáradás után már visszavonulóban volt, így a Tőzegbánya-tavak ismét megközelíthetővé váltak. A nagy sár és a sok szúnyog miatt most sajnos csak villámlátogatást tettem itt, nem úgy a horgászok, akik már kora reggel csendben várták a kapást.
Csendes reggelen jártam a gáton, ahonnan beláttam a tájat. A zöldellő réteket pipacsok pöttyözték, a távoli, kopár fák ágain különféle vízi madarak tanyáztak. A vetésből fácán szaladt ki, az égen fecskék szálltak. A közeli gazdaság felől birkák bégetése hallatszott. A viharok épp elkerültek minket, ám habos felhők gyülekeztek az égen, hozzáadva a tájhoz még egy kis pluszt, amitől csak még szebb lett az egész.
A gát Lakiteleknél.
Távolban a víztorony.
Pipacs, somkóró.
Tisza menti táj.
Tőzegbánya-tavak.
Áradás után.
Tőserdő, Szikrai-holtág.
2024. június
