1556-ban I. Szulejmán török szultán parancsára Mimar Hajrudin építész kapta feladatául egy új híd építését, melynek tervezésében mestere, a nagy építész Sinan pasa is segédkezett. A híd tíz év múlva készült el, és a legenda szerint még gyapjút, mézet és tojást is felhasználtak építésekor, hogy minél erősebb legyen. Az Öreg híd (Stari most) a kor egyik legnagyobb kőhídjának számított, 24 méteres magasságban ível a Neretva felett.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején újra fejlődésnek indult város számos művészt megihletett. Csontváry Kosztka Tivadar a Tavasz Mosztárban (1903) és a Római híd Mosztárban (1903) című képeit köszönheti e tájnak, melyről Szabó Lőrinc is szeretettel ír Mosztári tücsök című versében (1932).

(…) most is itt vagy, holdfényben, Ragúza

és Mosztár közt, milliószor egy-egy

kis barátom, milliónyi testvér.

Beszólsz hozzám a zúgó vonatba:

itt hazámat juttatod eszembe,

otthon meg, a budai hegyek közt,

ezt a földet fogod énekelni.

1993-ban, a délszláv háború idején az akkor több, mint 400 éves Öreg-híd alig néhány óra alatt pusztult el. Mikor véget ért a háború, komoly nemzetközi összefogással, 15 millió eurós költségvetéssel építették újjá, így 2004-től az óváros helyreállított épületeinek szomszédságában ismét teljes pompájában mutatkozik.

A híd híres a róla leugró bátor fiatalokról. A több, mint 450 éves hagyomány szerint megrendezett hídugró verseny több ezer nézőnek nyújt élményt.

Az UNESCO Mostar óvárosát török kori házaival, mecseteivel, bazárjával és az Öreg-hidat 2005-ben vette fel a világörökségi listájára, mint a nemzetközi összefogással megvalósult újjáépítés, a megbékélés, valamint a különböző kultúrájú és vallású etnikumok békés egymás mellett élésének kimagasló példája.

Források:

National Geographic:

https://ng.hu/kultura/2006/11/09/a_mosztari_oreg_hid_leomlasa/

UNESCO:

https://whc.unesco.org/en/list/946/