Szakadt az eső, amikor megérkeztem a népligeti autóbusz pályaudvarra, nem sok esélyt láttam arra, hogy ezt a napot megússzam szárazon. A kis csapat a Bakonyba készült, a 9. számú túra egy újabb darabkáját akartuk teljesíteni.

Székesfehérváron szálltunk át, hogy a tervek szerint Isztiméren kezdjük meg a túrát. Itt már jó idő fogadott minket, így hamar elraktam a kamáslit és az esőkabátot. Közeledtünk Isztimér felé, de másodmagammal előbb leszálltam, hogy Bakonykútitól kezdjük meg a túrát, hiszen nekünk még ez a szakasz is hiányzott a repertoárból. Bakonykútiban pecsételtünk, készítettem néhány fotót és gyorsabb tempóra kapcsoltunk, hogy minél előbb beérjük a többieket.

Ez a szakasz kicsit híján volt a tábláknak és a jelzések sem voltak mindig egyértelműek, sikerült kétszer is eltéveszteni az irányt. Ezt leszámítva gyorsan haladtunk a szántóföldek és erdőfoltok között. Beértünk egy fenyőerdőbe, ami egy fennsíkot borított, alattunk mély szakadék és a Burok-völgy húzódott.

Egy erdős szakaszon értük be a többieket, majd együtt indultunk útnak. A nap ragyogott, a gyönyörű kék égen fehér felhők úsztak, ki gondolta volna, hogy ekkora szerencsénk lesz! Egy csalánnal benőtt tisztáson vezető út mellett rátaláltunk egy meggyfára, a piros gyümölcsök egy kis nassolásra csábítottak minket. Irtásokon haladtunk át, a kék égbe csak egy-egy meghagyott fa hasított bele.

Kisgyónbányán pecsételtünk, majd hatalmas bükkfák között vezetett utunk. Kiértünk az aszfaltútra, mely mellett zöld tavacska húzódott meg az erdőben. Elhaladtunk a bányászemlékmű mellett és hamarosan elértük az Erdei szentélyt, ahol a feszülettel szembe kihelyezett padokon megpihentünk.

A következő pecsétért kicsit megküzdöttünk, mert a táblák nem mutatták egyértelműen, merre kell tovább haladni. Végül aszfaltúton értük el Csőszpusztát, ahol a helyieket kérdeztük, merre van a pecsételőhely, ami egyébként - mint kiderült - jelenleg nincs is a Kéktúra vonalán. Végül megtaláltuk az Alba Regia Barlangkutató Csoport bázisát és végre tudtunk pecsételni.

Sok időt vesztettünk, így az eredeti terv, hogy Jásdig megyünk, kútba esett. De Tést és szélmalmait a világért sem akartuk kihagyni, így a Kéktúra útvonaláról letérve a falu felé vettük az irányt. Tésen épp falunap volt, a tréfás jelmezbe öltözött résztvevők nagy csinnadrattával, mindenféle fura járművel vonultak végig a főutcán.

Egy udvarba betérve értük el a szélmalmokat, ahol egy kovácsműhely is megtekinthető. Itt kézhez kaptuk a Helt-féle malom kulcsát, hogy ha megnéztük, majd zárjuk be. A malmoknál aztán lőttük a képeket rendesen, a ragyogó ég a felhőkkel és a szélmalmokkal igen csak fényképre kívánkozott. Amikor kigyönyörködtük magunkat, bezártuk a malmot és a méretes kulcsot visszaadtuk.

A faluban szálltunk buszra, amivel Várpalotáig utaztunk, onnan pedig tovább Budapestre, de én közben lélekben még a malmoknál jártam.

Bakonykúti.

Kék a kéken.

Nyári táj.

Jöttek-mentek a felhők, végül nem esett többet.

Napraforgó.

Kalászok.

Dimbes-dombos táj.

Dagonyázós út.

Kimosott gyökerek.

Csábító meggyszemek.

Erdei fények.

Irtás.

Kisgyón határában.

Erre jártunk.

Kék-zöld.

Kis tó az erdőben.

A kisgyóni szénbánya felirata - már ami megmaradt belőle.

Bányász emlékmű.

Ebéd a gyalogbodzán.

 Étkezdei pletykálkodók.

Őrszem.

Fehérlő tisztás.

Vonalak.

Atalantalepke.

Szántóföldek mentén.

Bakony utca - Tés.

Tréfás felvonulás.

Kiállítás az udvarban.

Az Ozi-féle szélmalom.

A Helt-féle szélmalom.

A Helt-féle malom belül és kívül.

Az Ozi-féle malom a Helt-féle kulcsával.

Tés büszkesége.

2017. július