Verőfényes reggel köszöntött a tájra, amikor újra útnak indultunk. Túránkat Balatonhenyéről kezdtük meg ott, ahol előző nap abbahagytuk. A fűben mint millió elgurult gyöngyszem, harmatcseppek csillogtak és a református templom tornya fürdött a fényben. Hamarosan egy legelőre érkeztünk, ahol birkanyáj vonult el előttünk. Csalitos-erdős szakaszon mentünk tovább és egy borókákkal meghintett, füves területen haladtunk keresztül. Egyértelmű volt, hogy a kitaposott utat nem csak a turisták használják, aszott felszínébe számos patanyom mélyedt. A harmatos fűben most is őzlábgombák lapultak, de találkoztunk egy óriás pöfeteggel is.
A csicsói erdő tölgyeinek levelei már narancsos színt kaptak és a bozótosban megannyi pókháló feszült. Száz meg száz gomba lapult az avarban, de az őzlábgombák itt is diadalmaskodtak. Kevélyen nyújtózkodtak a fény felé, kalapjuk fehéresen csillogott.
Hamarosan megpillantottuk a Balaton-felvidéki Erdei Iskola (a volt Csicsói erdészház) épületét, ahol pihenőt tartottunk és megszereztük az első pecsétet. Tovább bandukoltunk az erdei úton, mely egy idő után műutat keresztezett. Folytattuk utunkat az erdőben, és a sűrűben nem sokára vízzel teli kőmedencére lettünk figyelmesek. Mellette csordogált a Kinizsi-forrás és néhány lépéssel arrébb megpillantottuk a tálodi kolostor romjának egyetlen, még álló falát. Napsugarak törtek át a lombokon, csíkokat húzva a rom köveire.
Tovább indultunk és elértük a Vázsonyi-séd völgyét. Ismét napsütötte réteken jártunk, melyek sárgállottak az aranyvesszőtől. A fűben megbújva milliószám rejtőzködött a őszi kikerics, mely az utolsó hölgymálokkal és harangvirágokkal színesítette a palettát. A távolban a Kab-hegy kéklett, a rétek magasra nőtt növényzetéből egy-egy magányos, sárgába és narancsba öltözött galagonyabokor vagy fűzfa bukkant elő.
Újra erdős szakaszon haladtunk végig, majd kis kitérőt tettünk a XIII. századi Szent Ilona templom romja felé, majd visszatértünk a kék jelzésre. Mellettünk néha előtűnt a patak, mely kanyarogva kísért minket utunkon. Egy emelkedő szakaszon küzdöttük fel magunkat, girbegurba ágú, ősöreg galagonyabokrok és magányosan álló fák között és nem sokára elértük a pálos kolostor romjait. A kolostort egykor Kinizsi Pál apósával, Magyar Balázzsal alapította, a család temetkezési helyéül szánva azt. Körbejártuk a romokat, végigmentünk a hajdani termeken, és lesöpörtük a leveleket Kinizsi kősírjáról.
Innen már nem volt messze Nagyvázsony. Amikor kiértünk a fák közül és már a házak közt jártunk, előtűnt a Kinizsi vár tornya. A vár bejáratánál, egy diófa alatt található pénztárnál pecsétet szereztünk és körbejártuk a várat is. Megnéztük a rajta átfolyó kis csatorna vizében hűsölő pisztrángokat, a muskátlis kőablakokat, a kőtárat, a nagy elődeink szoborcsarnokát, az ágyúkat és fegyvereket. Felmásztunk a torony csigalépcsőjén, bekukkantottunk a cserépkályhával ékesített termekbe, és a torony tetejéről végigmértük ezt a csodálatos tájat, amivel nem tudtunk betelni.
Narancsosan sütött már a nap, amikor hazafelé indultunk. Az elsuhanó és színesedő fák között fel-felkéklett a Balaton, vizén fehér vitorlások siklottak. Szerencsére még nincs vége a Kék túra Balaton-felvidéki szakaszának, így hamarosan visszatérünk. Alig várom!
A balatonhenyei református templom tornya a reggeli napfényben.
Harmatcsepp.
Birkanyáj szeli át a tájat.
Kék jelzés.
Harmatos kalapú őzlábgomba.
Boróka.
Forgalmas úton jártunk.
Szénaboglya madárkával.
Futrinka.
Fennakadás.
Pókháló.
Lassacskán őszi színbe öltöznek a fák.
Kőmedence a tálodi kolostorromnál.
A Kinizsi-forrás.
A tálodi kolostorrom.
Őszi levelek a Kinizsi-forrás vizében.
A bükkfa levelei még zöldelltek.
Sédkenderek és aranyvesszők.
Őszi kikericsek.
Úton Nagyvázsony felé.
Az őszi rétek virágai.
Tájrészlet.
A Szent Ilona templom romjai.
Szálldogáló pihék.
Girbegurba galagonya.
Narancsba öltözve.
A pálos kolostor romjai.
Kinizsi sírja.
Ódon falak.
Nagyvázsony, Kinizsi vár.
Pisztrángok a csatornában.
Muskátlis ablak.
Lelátás a vártoronyról.
Nagyjaink szobrai Kinizsi sírkövével.
Délutáni idill Kinizsi lovasszobránál.
Elsuhantunk a Balaton mellett.
2017. október
