2011 októberében voltam olyan szerencsés, hogy eljuthassak Európának ebbe a csücskébe. Az ország már a repülőgépről nézve is elvarázsolt.

A szigetország két világörökséggel rendelkezik, ezek a Þingvellir Nemzeti Park és Surtsey szigete.

A Þingvellir Nemzeti Park {ejtsd: Tingvetlir} sziklákkal határolt sík területét megszínezte az ősz: az alacsony növésű tundra-növényzet piros, sárga és barna színekben tündökölt, míg az át- meg átfolyó patakocskák és vizes területek szürkéskéken csillogtak. Csupán a sötétzöld fenyők emelkedtek ki a tájból, de a messzeségben hóborította hegyvonulat kéklett. A sziklákról a fátyolos Öxará-vízesés omlott alá. A víz kitartóan bukdácsolt át a kerek sziklákon.

A nemzeti park történelmileg és geológiailag is különleges helyszín. Itt gyűlt össze 930-ban legelőször az ország első parlamentje, az Alþing {ejtsd: Alting}, ami egészen 1798-ig működött. Itt található a Lögberg vagy törvényszikla is, ahol nem csak a törvényeket kiáltották ki, de a fontos kérdéseket is megvitatták. Helyét ma egy zászlótartó jelzi, rajta az izlandi zászlóval.

A park területén áll az ország legrégibb templomának újjáépített mása, és néhány ház, melyek a parkról készült fotók állandó főszereplői. Szerénységük ellenére az izlandi miniszterelnök nyári rezidenciájaként szolgálnak.

Földrajzi vonatkozásban a terület azért különleges, mert itt látható egyedül a felszínen az a törésvonal, amely kettéosztja 3000 méteres mélységben az Atlanti-óceánt, és amelynek mentén távolodik Európa Észak-Amerikától. A folyamat szemmel látható, ott jártunkkor is lezárt területek bizonyították, hogy a régebbi hasadékok mélyülnek, vagy újabbak keletkeznek. Szóval elmondhatom magamról, hogy Európa és Amerika határán jártam!

Az Izland legdélebbi pontján fekvő Surtsey vulkanikus eredetű sziget. 1963-ban született egy tenger alatti vulkánkitörés következtében. A sziget azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert rajta tanulmányozzák azt a folyamatot, miszerint egy újonnan keletkezett, kopár földdarab hogyan képes az élővilág által benépesülni. 1965-ben védetté nyilvánították és csak engedéllyel rendelkező tudósok léphetnek földjére. Én csak a buszból láttam, ahogy a déli partot jártuk be.

Képgaléria:

2011. október