Kéktúránk következő szakasza ismét a Bakonyba szólított bennünket. Most a 8. számú túra egy részét teljesítettük. A kiindulópont Városlőd volt, innen indultunk utunkra Németbánya felé, a Gyönyörű őszi időjárásban lehetett részünk, a barokk templom tornya a kék eget hasította. Elhaladtunk a Mestersége emlékfája mellett, majd a Béke utca napórás házánál elkanyarodtunk a Torna-patak felé.

Egy darabig országúton mentünk, ráláttunk a távolabb húzódó dombocskákra. Sárguló ruhájú vörösfenyők következtek, majd egy erdősáv után hatalmas rétek közt haladtunk. Beértünk a bükkfák közé, lombjuk aranylott a napsütésben. A Vámos-patak völgyében a patak szelíden csordogált, melyben kidőlt fatörzs biztosított ideiglenes zúgót. A völgyből kiérve, az út mellett kis cserje emelkedett ki az avarból, fényes leveleiről megismertem később, mikor is egy információs táblán láttam róla képet. Ő a babérboroszlán, védett cserje. Magyarországon csak a Dunántúli-középhegységben él. Gombákkal is találkoztam, a taplókon és a kis növésű kalapos gombákon kívül harkály tintagombák csoportja adott fotótémát.

Pihenőnket az ún. Szénpajtánál tartottuk, majd útnak eredtünk ismét a színes lombú fák között. Egy tisztás szélén kissé satnya őszi kikericsek lila virágai szívták magukba a napfényt és egy szederbokron nyílt még egy utolsó virág.

Aszfaltozott úton jutottunk el Németbányáig, ahol megszereztük a pecsétet. A takaros falu temploma mellett kőkereszt és harangláb állt, az egyik udvarban birkák szaladtak a kerítéshez, némi elemózsiát várva tőlünk.

A Kéktúra aznapi szakasza itt ért véget, de Kislődig csak Farkasgyepűn keresztül juthattunk vissza a szállásunkig. a falu határában Szent Antal szobra fogadott minket, a buszmegállónál pedig még gyors pillantást vethettünk a templomra és a szépen felújított házakra. Majd megérkezett a busz, és visszautaztunk Kislődre. Reggel folytatása következik.

Barokk templom és a Mesterségek fája Városlődön.

A napórás ház. A napórát a ház vásárlásakor készíttette tulajdonosa az 1848-as szabadságharc után. Korábban a perceket is mutatta, ma csak az órákat. Az előtte álló kereszt 1808-ból való.

Szelíd lankák facsoporttal.

Reggeli harmat lóherén.

Rét mentén.

Sárga és kék.

Színpompás erdő.

Csobogó a patakban.

Tükröződés a fodrozódó vízen.

Fényjáték.

Zúgó.

Kósza harangvirág.

A fejem fölött.

Babérboroszlán.

Gombák. A bal oldali harkály tintagomba.

A Szénpajtánál pihenőt tartottunk.

Délutáni fények.

A sárga árnyalatai.

Őszi kikerics.

Novemberi szedervirág.

Bükkfalevelek.

Németbánya, kistemplom.

A Krisztus-Kereszt, mögötte harangláb.

Birkák.

Szent Antal szobra Farkasgyepű határában.

2017. november