Februárban jártam a Gaja-patak völgyében először, akkor lenyűgöztek a patakban felhalmozódott jégtáblák alkotta zuhatagok és a parton álló, kimosott gyökerű fák.

Ez alkalommal is kéktúrázni jöttünk a vidékre, mint akkor és habár én már bejártam a Fehérvárcsurgó-Bodajk szakaszt, a többieknek új volt az élmény. De hogy mindenkinek jó legyen, kibővítettük a túrát, így ketten Bakonykútitól indultunk Bodajk irányába, míg a többiek Fehérvárcsurgótól kezdték meg a túrát.

A reggeli indulás kissé viszontagságosra sikeredett, mert Székesfehérváron lekéstük a csatlakozást, így a városban töltöttünk másfél órát a következő busz indulásáig. Sebaj, mindig csak átrohanunk a városon, most volt idő kicsit nézelődni és mászkálni az ébredező utcákon. Az isztiméri buszról a guttamási elágazásnál szálltunk le, majd szétvált a csapat. Egyik fele Bakonyúti, míg a másik fele Fehérvárcsurgó felé vette az irányt.

Mi rohamtempóra kapcsoltunk annak reményében, hogy mielőbb utolérjük a többieket. Bakonykútiba országúton érkeztünk, pecsételtünk a buszfordulóban és a kedves portákat és rendezett utcákat elhagyva, legelők mentén értünk be az erdőbe. Végül elértük a Fehérvárcsurgói-víztárolót. Útvonalunk összekapcsolódott a Közép-Dunántúli Pirossal, így a víztározónál egy "piros" pecsétet is beszereztünk. A Becsali kocsmánál persze meglett a kéktúrás is.

A víztározó gátján haladtunk tovább, majd a házakat és szőlőket elhagyva érkeztünk meg a Gaja-völgyi Tájcentrum egyik kapujához. Később még további kapukat is érintettünk. Egy kis szakaszon aszfaltos úton mentünk, alattunk folydogált a zöld színű patak. Újabb kapun belépve megkezdtük utunkat a völgyben. Innen már ismerős volt az út.

Jó volt őszi ruhájában látni a tájat. A lehullott bükkfalevelek színes szőnyegként takarták a patak felszínét, néha beléjük kapott egy örvény és megforgatta őket. A part menti fák még mindig büszkén viselték a víz sodrását, gyökereikkel kitartóan kapaszkodtak a talajba.

A völgyből sziklás emelkedőn jöttünk ki, a távolban látszott a víztároló egy kis darabja. Már sötétedett, sietni kellett. A bodajki sípályán ereszkedtünk le a városba, és siettünk el a buszmegállónál álló kocsmába, ahol újabb pecsétet szereztünk. A reggeli időveszteség miatt a betervezett Csókakőhöz már nem jutottunk el, de legalább megvan a következő túra kiindulópontja!

Székesfehérvári hangulatképek Országalmával, királyokkal, szentekkel, úrfikkal és kisasszonyokkal.

Ki jobbra, ki balra - elváltak útjaink.

Úton Bakonykúti felé, hullámzó felhők alatt.

Egy szajkó figyelt minket a fáról.

Tűzoltókocsi Bakonykútiban.

Pecsételőhely a buszfordulóban.

Kanyarban.

Vasvirágok.

Kifogyott a festék.

Egy szál szegfű mutatóban.

Mályva.

Seprence.

Kék-piros-sárga, pirostúrás pecséttel.

Tengelic egy tóparti fán.

Rőtbe öltözött táj.

Harangvirágok.

Becsali kocsma.

Fehérvárcsurgói-víztároló.

Elértük a patakot.

Pihenőhely.

Zubogó.

Kimosott gyökerű fák.

Bodajk by night.

2017. november