Szokásos tavaszváró sétámat tettem a Margitszigeten a hirtelen jött jó időben. A nagy szélben gomolygó felhők rétegei között gólyapár keringett. A Japánkert tavában álló szobor talapzatánál ádáz küzdelem folyt a napozóhelyért két ékszerteknős között, végül többszöri kísérlet után sikerült csak a partraszállás. Egy tollászkodó kacsa figyelte őket, és cseppet sem zavartatta magát.
Lépten-nyomon rigók sürögtek, cinkék és tengelicek repkedtek az ágak közt, a varjúk és szarkák pedig kíváncsian nézelődtek. A Duna vize most is kissé magas volt, a legutóbbi árvíz alkalmából fennakadt fatörzsön hangosan sivítozó sirályok tanyáztak.
A Szent Mihály-kápolnánál aztán megtaláltam azt, amiért idejöttem: előbújtak a téltemetők, ám egyelőre csak moderáltan sárga virágszigetek képében. A kis kelyhek közül előtörő sárga szirmok igazán szemvidítóak minden évben. Jöhet a tavasz!
Felhők jöttek-mentek.
Februári gólya.
Teknőspár küld a napozóhelyért.
Szent Mihály-kápolna.
A kápolna mellett nyíltak a téltemetők.
Feketerigó kutat ennivaló után.
Sárga a tavalyi lomb.
Sirálytalálkozó.
2024. február
