Narancsos felhők úsztak még az égen, amikor kigördült a vonat a Nyugatiból és bágyadt, visszafogott fényerővel, de sütött a nap Vácon is, mikor átszálltunk a kis pirosra. Útközben azonban beborult az ég és amikor leszálltunk Nógrád vasútállomásán, már nagy pelyhekben esett a hó. Megszereztük a pecsétet, majd innen kezdtük el a 18. számú túra Nógrád-Szendehely-Katalinpuszta szakaszát, ám rögtön kitérőt tettünk, hogy megnézzük a nógrádi várat. Ahogy araszoltunk felfelé a dombon, újra felderengett a napkorong. Az egyik fán süvöltők csipegették a magokat, és kíváncsian sandítottak felénk. Körbejártuk a romokat és az 1685-ben villám sújtotta öregtorony falmaradványait, majd a bástyáról lenéztünk az előttünk elterülő, porcukorral behintett falura.
A kék jelzést követve hamar kiértünk a házak közül, majd egy pálinkafőzőhöz értünk és nem sokára az út erdőben kanyargott tovább a Nagy-Kő-hegy oldalán. A talaj korábban felázott, így elég dagonyázóssá válhatott volna ez az útszakasz, szerencsénkre azonban a felső réteg megfagyott a hidegtől, így nem süppedtünk bokáig a sárba. A vékony hóréteg azonban eltakart mindent, így a mélyebb gödrökben kialakult tócsák fagyott felszínét is, és olykor bizony csak egy kicsin múlt, hogy ezekre rálépve a beszakadt jég alól felbuggyanó víztől nem ázott át a bakancsunk.
A Nagy-Kő-hegy meghódítása a Lokó-pihenő elérésével teljesedett ki. Itt szusszantunk kicsit, majd pecsételtünk, mert bizony nem olyan régóta, de itt is van pecsét, így megszerzése külön örömet okozott számunkra. A kilátás páratlan volt. A távoli hegyek felhőkben úsztak, melyeken kis időre napsugarak törtek át. Látszott a Dunakanyar visegrádi része és a Duna egy pici szeletkéje is, az előtérben pedig - mint a liszttel behintett kenyerek háta - fehérlett a táj.
Ahogy ereszkedtünk a hegyről, felragyogott a nap és az ég gyönyörű kékbe váltott. A távoli hegyek még szürkéllettek, de az erdő, ahol jártunk, megelevenedett. A fák és bokrok ágairól ezernyi vízcsepp - mint megannyi kristály - csüngött majd pottyant alá.
Kisvártatva elértük a Verőcéhez tartozó Magyarkút üdülőházait és kitérőt tettünk a a Pihenő turistaházig, ahol újabb pecsétet szereztünk, megnéztük az Irma-forrást és folytattuk utunkat a fakitermelés által megbolygatott völgyben, ahol elértük a Keskeny-bükki-patakot. Az útszélen mogyoróbarkák sárga barkái integettek.
Elkezdtünk felkapaszkodni a dombon, de elvétettük az irányt, így ismét visszaereszkedtünk a völgybe, ahol a patakon kis fahíd ívelt át és a siető vizet kimosott gyökerű fák szegélyezték. Az avarból zöld levélkék bújtak elő, és ahogy közelebbről megnéztük, kiderült, hogy hóvirágok. Úgy néz ki, közeledik a tavasz!
Újabb kapaszkodó várt ránk és szuszogva értünk fel a dombtetőig, ami mögül végül kibukkant Szendehely-Katalinpuszta templomának tornya, majd lassacskán az egész falu. Elhaladtunk a felújított Szentháromság-kápolna mellett, és lassacskán megérkeztünk a végállomáshoz, a Szepi Fogadóhoz, aminek bejáratánál megszereztük az aznapi utolsó pecsétet is. Kicsit kifáradva és a csípős időtől kipirulva, elégedetten ültünk fel a buszra, mely visszarepített minket Budapestre.
A Nyugati pályaudvar reggeli fényben.
Nógrád - vasútállomás.
Nagy pelyhekben esett a hó.
A nógrádi vár - még havasan.
Magokat majszoló süvöltő.
Puha hótakaró.
A vár alulnézetből.
Derengés hóesésben.
A villám sújtotta öregtorony maradványai.
Kilátás a toronyból.
Porcukros táj.
Irányjelzés a Nagy-Kő-hegy oldalán.
Havas fatörzsek.
Kilátás a Lokó-pihenőből napsugarakkal, a Dunakanyarral és a Dunával.
Előbújó fűszálak.
Távolban a Nagyvillám és Visegrád.
Gubacsok.
Tavalyi lomb.
Olvadó hó.
Fakitermelés.
Az Irma-forrás.
Mogyoróbarkák.
Lassacskán előbújnak a hóvirágok.
Téli csendélet szénaboglyával.
Hidacska a Keskeny-bükki-patakon.
Gombatelep.
A láthatáron felbukkan Szendehely.
A templom tornya.
A jó bornak is kell a cégér.
2018. január
