Zempléni kéktúránk igazán kalandosra sikeredett. A hideg, mogorva időjárás mellet bokáig érő sártengerrel is meg kellett küzdenünk. Szállásunk a Sátoraljaújhely melletti Széphalmon volt, innen utaztunk autókkal Vágáshutára, ahonnan két napos túránk első felét, a 27. számú túra Vágáshuta-Bózsva szakaszát kezdtük meg.

A falu központi része az ún. Dolina, itt található a pecsételőhely is. Bélyegzés után útnak indultunk a latyakos főutcán. Jobbra fent, a dombon a római katolikus templom magasodott, bal kéz felől jellegzetes vendégház nézett vissza ránk.

Nem lepte nagy hó a vidéket, néhol egyáltalán nem is volt, de a hegyek azért fehérlettek és csúcsuk szürke felhőkbe burkolózott. Nem akaródzott tavaszodni, bár a nyirkos hideg ellenére a fűzfákon már nyílófélben lévő, bársonyos barkák mutatkoztak.

Az erdei utak szinte járhatatlanok voltak, keréknyomok szabdalták őket, melyek mélyedéseiben sár és havas latyak gyűlt meg. Később patakvölgybe értünk, ahol a zöldellő csillagmohák párnáin az olvadozó hó cseppjei csillogtak és a korhadó levelek között ezüstös színű zuzmók bújtak meg.

Alattunk a völgyben pillantottuk meg Nagyhutát, a kanyargós úton leértünk a falu takaros főutcájára, ahol a polgármesteri hivatal kerítésénél pecsétet szereztünk. Bakancsos, túrafelszerelésbe öltözött férfi haladt el mellettünk és szóltunk neki, hogy ha ő is kéktúrázó, itt találja a pecsétet. Erre azt válaszolta: - Én nem túrázó vagyok, csak a szomszédba megyek.

Szó, ami szó, nem túl nagy errefelé a forgalom... A szépen felújított régi házak között sétáltunk, és nem volt csúcsforgalom. Csak a szikvizes tett egy kört, hogy vevőkre találjon, de ő is hamar továbbállt.

Hamarosan elértük Kishutát. A domboldalban és néhány kertben ódon pincék kapui tűntek fel, sőt, a temető oldalában is, amit nagyon furcsálltunk. A kis templom kertjében néhány percre megpihentünk, majd továbbmentünk a főúton. Elértük a Szuha-völgyet. Az avarban korpafűre leltem, aminek nagyon örültem, mert Magyarországon ritkának számít.

Közelítettünk Bózsvához, a falu határában magasodó tufa falban ismét pincékre bukkantunk, majd elhaladtunk a Bózsvai-szikla mellett, mely mögül aztán felbukkant a falu az Etelka-horgásztóval és a római katolikus templommal. A Faluháznál megszereztük a nap utolsó pecsétjét és dideregve várakoztunk a buszra, mely visszaszállított minket Vágáshutára. Innen az itt hagyott autókkal utaztunk vissza Széphalomra, ahol finom, meleg vacsora feledtette velünk a cudar időjárást, bár a kezünk még jó ideig hideg maradt.

Vendégház Vágáshután.

A templom fölénk magasodott.

Komorság és szürkeség.

Barkák próbálták tudatni, hogy jön már a tavasz.

Patakvölgy.

Viszontagságos utakon.

Vízcseppes csillagmohák.

Nagyhuta.

A kishutai templom.

Temető alatti pincék.

Szuha-völgy.

A ritkaságnak számító korpafű.

Kőfalba vájt pincék Bózsva határában.

Bózsva katolikus temploma tükröződik az Etelka-horgásztó vizében.

2018. február