A Szajki-tavaknál töltött második napon folytattuk a 2. számú túrát és a Káld és a Szajki-tavak közti szakaszát jártuk be. Ennek teljesítéséhez a tavaktól busszal utaztunk át Káldra, innen közelítettünk a tavak felé.

Káldon a falu főutcáján haladtunk végig. Megnéztük a Keresztelő Szent János templomot, majd a mellette álló első világháborús emlékművet, és az általános iskola kerítésénél pecsétet szereztünk. Tökföldek mellett értünk be a ligetes erdőbe, ahol óriási tócsákat kellett kikerülnünk a továbbjutás érdekében. A tölgyek közt rengeteg szarvasbogárral találkoztunk, most lehetett a kifejlett egyedek rajzása. Az úton komótosan sétáló nőstény egyedeknél jóval több hímet láttunk, közülük azonban rengeteg horrorisztikusan megcsonkított példányt. Azt olvastam, hogy a tövisszúró gébics nevezetű madár lehet a vérengzés mögött, mert erős csőrével könnyen átroppantja a bogarak kitinpáncélját. Minden esetre ijesztő látvány volt a fej nélkül kalimpáló bogarakat és azok letépett fejét ilyen mennyiségben látni az úton.

Az elmúlt napok esőzései lassanként előcsalogatták a gombákat. A galambgombák mellett galócák bújtak elő az avarból. A kora nyár virágai virítottak az út szélén, mályvák, seprencék, harangvirágok, orbáncfüvek ringatóztak a szélben. Az út oldalában frissen kotort odú tátongott. Vajon rókák vagy borzok tanyázhattak benne? Nagy, szőrös hernyókkal is találkoztunk, bizonyára élelem után kutattak.

Ahogy nyílt terepre értünk, aranyló szántóföldek és barnássá száradó repcemezők mellett haladtunk el, melyeket zöldellő kukoricaföldek váltottak. Pipacs, kamilla és kéklő búzavirág virított a magoktól duzzadó kalászok között, és bodros felhő úszott felettük az égen.

Hosszúpereszteg rászolgált a nevére. Hosszú-hosszú főutcáján gyalogoltunk végig a kedves házikók, díszített kapuk és a meggyfák sora mellett. A fák roskadoztak a gyümölcstől és a melegben jólesett a savanykás meggyeket eszegetni, de ivókutat is találtunk, hogy feltölthessük készleteinket. A templomnál bélyegeztünk és megpihentünk kicsit.

Szajkig az út mondhatni, eseménytelen volt. Árnyas erdőben értük el a tavakat. A mólókhoz titkos ösvények vezettek, jó volt innen nézni a vizet, miközben a nádasban kéklő szitakötők cikáztak. Zöldes gyíkocska napozott az úton, lépteinket hallva hamar eliszkolt. Hamarosan megérkeztünk az üdülőközpontba, ahol aki még eddig nem tette volna, pecsétet szerzett. Jólesett a fagyi és még egy utolsó fürdés a hazaindulás előtt. Az úton ismét kísért minket egy darabon a Somló.

Annyiszor láttuk az autópályán az Öskü feliratot, most volt is végre idő kicsit lehajtani az útról, hogy megnézhessük a kis dombon álló, egykor egy római őrtoronyra épített, 11. századi kerek templomot (rotundát). Sajnos zárva találtuk, de becsülettel körbejártuk. Az alacsony fűben kakukkfüvek, zsályák és egyéb gyógyfüvek illatoztak és gyönyörű kilátás nyílt a falura. Fénynyalábok szúrtak át egy szürkés felhőt. Lassan alkonyodott.

Hajnal a tónál. Reggel még gyorsan leszaladtam lőni néhány képet.

Káld, világháborús emlékmű.

A káldi Keresztelő Szent János templom.

Falu szélén.

A három muskétás.

Tökföld.

Nőstény szarvasbogár.

Vajon ki lakik itt?

Mályvák.

Kukoricaföld.

Tócsák keresztezték utunkat.

Az elszáradt repcék között kéklik a búzavirág.

Fejetlenség a hím szarvasbogarak között.

Színjátszó bogár.

Megtermett hernyó siet át az úton.

Nyugodt táj.

Aranyló kalászok várnak az aratásra.

Kereszt.

Csendélet felhővel.

Kamillák.

Bólogató pipacsok.

Türkiz kapu Hosszúperesztegen.

Meggyfák szegélyezik a falu főutcáját.

Gólyafészek, kék jelzés és szépen felújított út menti kereszt.

A hosszúperesztegi templom.

Tulipán és szőlő.

Meggyfák árnyékában vezet az út.

Ablakok és virágok.

Szajki-tavak, horgászparadicsom.

Árnyas erdő húzódik a tavak mentén.

A Somló tömbje.

Öskü kerek temploma.

Fűszer- és gyógynövények virítanak a fű közt.

Kilátás a templomtól Ösküre.

2018. június