Reggelre elvonultak a szürke felhők és a bledi vár felett lebegő színes hőlégballonok biztosítottak minket arról, hogy szép időnk lesz. A Vintgar-szurdok a reggeli fényben mesebeli tájként tárult elénk. Korán kellett érkeznünk, hiszen a nagy tömeg miatt nem tudtuk volna kényelmesen bejárni a szurdokot, melyet szűk átjárókon, ösvényeken és hidakon keresztül haladva lehet csak végigjárni. A Hom és Borš dombjai között húzódó, 1,6 km hosszú kanyont a vágtázó Radovna folyó vize formálja, mely megannyi vízesés és zuhatag képében, a türkizkék és zöld ezernyi árnyalatában jelent meg a fehér sziklák közt a kirándulók legnagyobb gyönyörűségére. A parton boglárkák, harangvirágok és páfrányok virítottak, a sekély víz kavicsos fövenyein pedig sárga ruhás hegyi billegetők kutakodtak élelem után. A folyó lassacskán csendesedett, kristálytiszta vize zölden hömpölygött, majd a 16 m magas Šum vízesés formájában – mely egyben Szlovénia legmagasabb folyami vízesése – hagyta el a szurdokot, hogy megszelídülve folytathassa útját.
Míg a Vintgar-szurdok vízeséseken lezúduló türkizkék vizével ejtett ámulatba minket, addig kevésbé ismert kistestvére, a Bled városától csupán 7 km-re, a Pokljuka-plató keleti szélén húzódó Pokljuka-szurdok látványos sziklaképződményeivel tette magát emlékezetessé. Zgornje Gorje falunál tábla jelzi a szurdokhoz vezető utat, melynek bejáratánál egy parkoló található. Itt egy térkép tájékoztat az amúgy nyolcas alakú útvonalról, ami segítségünkre lehet, ugyanis itt nincs térerő, és mi GPS jel hiányában is csak offline térképpel boldogultunk. Kezdetben az út szerpentinszerűen emelkedett a sziklatömbök között, alattunk üde, alpesi rétek húzódtak. A fonott kerítésnél lovak legelésztek, a magas fűben zergeboglárok és orchideák bújtak meg. A sziklák sem voltak csupaszok, felületüket birtokba vették a mohák és kőtörőfüvek, repedéseikből pedig lila virágaival hegyi iszalagok kecses indái csüngtek alá.
Az erdőt bükkök, gyertyánok és fenyők alkották, ahogy pedig egyre mélyebbre hatoltunk ebben a vadregényes dzsungelben, annál nagyobb lett a csend. Kisvártatva egy rétre érkeztünk, melynek szélén faház várta a pihenni vágyót. Kis szünetet tartottunk, majd tovább indultunk a jelzésen, ami itt még egyértelműen mutatta az irányt. Nem úgy, mint némileg feljebb, ahol végleg elvesztettük a jelet és az ösvény csak hosszas keresgélés után lett meg. A túra izgalmasabb része azonban csak ezután jött. Ugyanis a sziklás, némileg lépcsőszerűen kialakított ösvényről leláttunk a szédítő mélységbe, ahol a gigászi kőtömbökben barlangok üregei ásítoztak. Az út egyre vékonyabb és vékonyabb lett, majdnem eltűnt az erdő aljnövényzetében, szerencsére a fákra festett jelzés itt már egyértelműen mutatta az irányt. Hamarosan ereszkedni kezdtünk, és az egykor gleccser vájta táj egyre vadabbá, valóságos dzsungellé vált. Mintha két óriás mikádóval játszott volna, úgy borították a kidőlt fák a környéket, melyek az utat sem kímélték, így a törzsek és gyökérzetek alatt átbújva, vagy épp rajtuk átlépve haladtunk tovább. Mintha a Jurassic Park őserdőjében, dinoszauruszok nyomában jártunk volna, ahol a mohos sziklákon és a földben maradt tuskókon már javában sarjadzott az új élet az ég felé törekvő kis facsemeték képében, és az ösvényt éppen kibomló levelű, hatalmas páfrányok szigetei szegélyezték, akárcsak megannyi kicsiny kert. Már csak a repülő sárkánygyíkok és az őslények üvöltése hiányzott. A sziklafalak egyre jobban a fejünk fölé magasodtak, majd egy ponton az út eltűnt közöttük és mi betértünk a közéjük zárt barlangba, melynek három nyiladéka zöld ablakokként nyíltak a világra. Az út mentén, a sziklafalban drótkötél segített a biztonságos áthaladáshoz, és hamarosan megérkeztünk az ún. Galériára, melyről, mint egy erkélyről láthattunk le az alattunk elterülő tisztásra.
Kis patak mentén, az utolsó sziklamonstrumokat is elhagyva érkeztünk vissza a parkolóba, így időutazásunk az őskorba is hamarosan véget ért.
Hőlégballon suhan a vár felé.
Türkizfolyam.
Hegyi billegető kutat élelem után a sziklák közt.
Kristálytiszta víz.
A kiépített ösvény.
Alattunk robog a víz.
Egyensúlyi állapot.
Boglárkák.
Ragyogó türkiz.
A Šum vízesés.
Egy szeletke szivárvány.
Hegyi billegető.
Zergeboglárkák a Pokljuka-szurdokban.
Idill.
Hegyi iszalag.
Egy a kevéske útjelzések közül.
Páfrányok mocsári gólyahírek koszorújában.
Jurassic Park.
Kipöndörödő páfránylevelek szigetei.
Lelátás a Galériáról.
Fölénk nőttek a sziklák.
Páfránykosár.
Térkép a parkolóban.
2019. május
