Elérkezett az év utolsó napja, amit alkalmasnak találtunk egy jó kis túrázásra az ünnepi dőzsölés levezetéseképpen. A 10. számú túra Gánt és Bodajk közötti szakaszát választottuk. Szerencsére nem fáztunk a csípős, hideg időben, mert a sok réteg ruha megtette a hatását. Bicskén keresztül a Zámolyi-elágazásig buszoztunk, ahol szerencsére néhány percen belül érkezett az a busz, ami elvitt minket Gántig.

Pecsétszerzés után elindultunk a főutcán. A központban áll a "mesterségek fája", egy festett, figurákkal díszített oszlop, mely a helyi mesterségek, a kulturális és vallási jellemzők összefoglaló megjelenítésére hivatott. A házakat elhagyva földek mentén haladtunk, a szántásban megálló víz jéggé dermedt. Felettünk vadlibák csapata húzott el gágogva. Öreg tölgyfák közt haladtunk a kápolnapusztai völgybe, ahol információs tábla jelezte a Gánti-barlangot, mely a Vértes-hegység leghosszabb barlangja a maga 149 méterével. 7 denevérfaj képviselteti magát az itt élő populációban, ezért, továbbá a balesetveszély miatt a barlang csak vezetéssel látogatható.

Az Antal-árok U alakú völgyét a Juh-völgy követte, a fák hullámos árnyékokat vetettek az egyenetlen talajra. A kopasz fák összeértek a fejünk felett, az avarban a tájra jellemző, védett babérboroszlánok zöldelltek, és hozták kicsiny bimbóikat. A kék háromszög jelzésen kis meredély tetejére értünk, ahol a tölgyek girbegurba ágaikkal olyanok voltak, mintha táncoltak volna. a Sötét-vágás platóján áll a Géza-pihenő, ahonnan szép kilátás nyílt az alattunk húzódó Horog-völgyre. A tócsák mindvégig jégpáncélt öltöttek, a légbuborékok érdekes sávokat és foltokat alkottak felszínén.

A sziklák szegélyezte Vár-völgyből feltekintve megláttuk az ormon álló csókakői várromot, és hamarosan kiértünk az erdőből a parkoló-és pihenőhelyként szolgáló füves területre. Balra felhagyott külszíni fejtés vöröses kőzete ragyogott, egy villanyoszlopon pedig már várt minket a pecsét.

Csókakőn végighaladva az országúton folytattuk az utat, a zöldellő vetés felett kék ég a fehér felhőfoszlányokkal egészen olyannak tűnt, mint egy Windows-háttérkép. Kereszteztük a vasúti síneket, ahol a megállóban megszereztük az újabb pecsétet is, visszanéztünk a távolban fehérlő várromra és besétáltunk Bodajkra. Az egyik ház előtt kikeleti bangita bokrok álltak, telis-tele virággal, és jóleső érzés volt egy hideg téli napon egy kis tavaszt látni! A Segítő Szűz Mária templommal szemközti buszmegállóban várakoztunk, majd busszal Székesfehérvárra, onnan vonattal Budapestre utaztunk. A szilveszteri bulizás rövidre nyúlt, a lakásban átmelegedve hamar fellőtték a tűzijáték mellett a pizsamát is.

Bicske, angyalok egy házon.

Gánt, "mesterségek fája".

Kékül az ég.

Didergő táj.

Úton.

Vadludak.

Babérboroszlán.

Táncoló fák.

Géza-pihenő.

Árnyékok a völgyben.

Erdei kutyatej.

Jelzések tömkelege.

Tócsaformációk.

Kocsmának nyoma sem volt.

Csókakő vára a parkoló felől.

Felhagyott kőfejtő.

Csókakő temploma.

Úton Bodajkra.

Végállomás.

 A kikeleti bangita virít a legnagyobb hidegben is.

A Segítő Szűz Mária templom Bodajkon.

Források:

feol.hu - Mesterségek fája Gánton

Információs tábla a Gánti-barlangnál

2019. december