Reggel a túrázás előtt autóval megnéztük a következő túra szállását, mely a Bajánsenyei-tó mellett található, így vetettünk néhány pillantást az ébredező környékre, majd a csapat Őriszentpéter központjából indult neki őrségi túránk következő állomásainak, melyeket már a DDK 3. számú szakasza fűzi fel.
Árnyas erdőkön haladva hagytuk el Őriszentpétert, hogy a Bajánsenyei-tó melletti, a lepkékkel és bogarakkal teli kanadai aranyvesszők szegélyezte úton elérjük Bajánsenye Dávidháza nevű településrészét. Az első pihenőnket a Határcsárdánál tartottuk, egy jó kávé vagy sör mellett néztük a környék villanypóznáin ácsingózó gólyákat. Gyümölcsfák alatt haladtunk el, fejünkön körte koppant, majd elértük a korábbi esőktől megduzzadt Kerka folyót, melyen átkeltünk. Erdei ösvényen haladtunk tovább, egy hatalmas fa mellett egy táblán az Erdő fohászának szövege állt.
Az Öreg-hegyen keresztül hamarosan megérkeztünk Kercaszomorra, ahol betértünk a református templomba, melynek karbantartott, szép kertjében padok fogadták a vándort. A Vegyesboltnál pihentünk kicsit, majd letérve a Kékről, a település Szomoróc nevű része felé mentünk tovább, ahol az út mellett állt őrt az 1877-ben épült református harangláb. A DDK két tanösvénnyel is találkozik. A Szomoróci a település épített örökségét, míg a Fürgecselle tanösvény a Kerca-patak élővilágát mutatja be, miközben átkelünk magán a patakon.
Némi kaptató után érkeztünk meg egy egyszerű erdei dombtetőre, ami azonban jóval több annál. A Pusztatemetőnek hívott dombon, a fák közt lapult ugyanis a körülbelül a XII. század végén épült Szent Vencel templom, a legrégebbi Vas megyei templomok egyike. Itt megpihentünk kicsit, majd nekivágtunk az előttünk álló szakasznak.
Az üde erdő itt is sok gombát rejtett, néhol rózsaszín és piros kalapú galambgombák csoportjai bújtak meg az avarban. Magyarszombatfa határán sárgálló napraforgótábla színezte sárgára a horizontot, majd kukoricatábla mellett értünk be a faluba. Majd' minden ház előtt portékák várták a vásárlókat, így nem volt nehéz válogatni a mázas cserépedények között. A főutcán csatangoltunk végig, elhaladva az 1790-ben épült Fazekasház mellett, mely a Veleméri-völgy fazekasságának állít emléket. A Tűzzománc Szomjoltóban pecsétet szereztünk és pótoltuk a folyadékveszteséget.
A túrázás végeztével még tettünk egy kitérőt a szlovén határon túlra, ahol Nagytótlak (Selo) községben található a 13. század környékén épült, Szent Miklósnak szentelt körtemplom vagy rotunda. Sajnos már nem tudtunk bejutni, de gyönyörű freskóinak egy részét láthattuk a piciny ablakon keresztül.
Lenti irányában hagytuk el a nyugati határszélt, de hamarosan visszatérünk a haranglábak és fazekasok földjére.
Bajánsenyei-tó reggel.
Réti füzény.
Lepkelakoma.
Aranyló kalászok Bajánsenye-Dávidháza határában.
Tiszta sor.
Dávidháza gólyái.
Mosolygó almák és körték.
A megduzzadt Kerka.
Gyöngyházlepke.
Egy óriási őzlábgomba.
Kercaszomor református temploma.
Ebéd.
A Vegyesbolt.
Úton Szomoróc felé.
A szomoróci harangláb.
Pusztatemető. Egykor itt állt a Szent Vencel templom.
Mini esernyők.
Kissé sáros volt az út.
Terített asztal rózsabogár módra.
Úton Magyarszombatfára.
Kicsiny harangtorony Magyarszombatfán.
Kerámia portékák.
Nagytótlak (Selo), Szent Miklós körtemplom és freskói.
Vérfű mező.
Virág-páva Lentiben.
Források:
Országos Kéktúra túraszakasz leírások
2020. július
