Az esős reggelen Homokkomáromon folytattuk utunkat a bekötőúton, mely végigvezetett minket a községen, és amiről Hosszúvölgynél kanyarodtunk le a szántóföldek és kaszálók irányába. A felázott földút tócsáiban tükröződtek az akácfák fehér virágai, és kövér vízcseppek ültek a bodza tányérnyi virágain.

Egy óriási fa alatt Erzsébet királyné emlékére állított emlékmű állt, majd hamarosan kiértünk Zsigárdmajor egyetlen utcájának házaihoz. A szántóföldeket átszelve jutottunk ismét egy kisebb erdős területre, végül a földek közt húzódó döngölt úton róttuk a kilométereket. A rétek megannyi virága képviseltette itt magát. A kéklő búzavirágok közt megannyi sárga boglárka, fehér margaréta és kamilla, meg persze vérvörös pipacs emlékeztetett Gustav Klimt és Claude Monet virágos festményeire. A vasúti átjárón túl szarvasmarhák legelésztek, lassan magunk mögött hagytuk a zöldellő vidéket és beérkeztünk Palinra. A Rózsa eszpresszónál (ahol a pecsét is van) fagyi és kávé várta a csapatot, majd a több zacskónyi friss bodzavirággal megpakolva mindenki útnak indult hazafelé. Kivéve a mi autónkat. A rövid, mintegy 8,5 km-es túrának köszönhetően korán végeztünk, így akadt még idő egy kis csavargásra.

Így esett a választásunk a kb. egy órányi autóútra lévő Zalaegerszegre és a Göcseji Falumúzeumra. Amikor odaértünk, esős idő várt minket, szerencsére ez nem akadályozott minket a nézelődésben, sőt, a teremőrök szerint aznap mi voltunk az első látogatók, így tömeggel sem kellett számolnunk. A falusi élet mozzanatait és a népi építészet kiemelkedő értékeit bemutató skanzenbe látogatni igazi időutazás! A skanzen mellett olajipari múzeum található, egy jeggyel mindkét kiállítás megtekinthető, bár minket ez utóbbi annyira nem villanyozott fel.

A következő úti célunk Somogyvár és a Szent László Nemzeti Emlékhely volt, ahol 1091-ben I. Szent László király alapította meg Magyarország legnagyobb középkori bencés apátságát. A dél-franciaországi Saint-Gillesből hívott ide szerzeteseket, ezért a monostor védőszentjéül a francia anyakolostor patrónusát, Szent Egyedet (Saint Gilles) választotta.

Ma már csak a romok emlékeztetnek a dicső múltra, melyeket egy kétágú kilátóból felülnézetből is láthatunk. A romokat is bejárhatjuk, ahol a kerengő egy rekonstruált részlete, gyógynövénykert és ciszterna is látható. A romoktól nem messze Látogatóközpont áll, ahol kiállítást láthatunk Szent László király életéről és az apátság feltárásának részleteiről.

Na így lehet teljesen kitölteni egy napot!

Buszmegálló Homokkomáromban.

Szalmabálák közt.

Emlékmű Erzsébet királyné tiszteletére.

Üde erdő eső után.

Tócsák bodzával.

Zsigárdmajor.

Bodzavirág.

Rétek impresszionista stílusban.

Kéklő búzavirág.

Virágoktól roskadozó bodzabokor.

Legelés.

Nagyboldogasszony-templom, Palin.

A vándor hátizsákja.

Szoborpár a Göcseji Falumúzeum előtt.

Skanzenrészlet.

Szoknyás harangláb Budafáról.

A Zala holtága.

Kávási ház.

Muskátlis ablakok.

Gondosan faragott tetőrészlet.

Szobabelső.

Konyha.

Rackák és szamár.

A falu lakóit megidéző "falu népe" kerítés.

Baromfiudvar.

Virágzó metélőhagyma a veteményesben.

A Hencz-malom felújításra váró kereke, díszes oromzatok (a hozzájuk tartozó házakat már nem lehetett megmenteni) és festett-faragott kereszt.

Látogatóközpont, Somogyvár.

A monostor romjai a kilátóból nézve.

Szent László alakja mindenütt feltűnik.

Rekonstruált kerengő részlete.

Gyógynövénykert kakukkfű bokrocskákkal.

Nyílik a levendula.

A kilátó és a kert ciszternával.

2021. június