A Párizsban töltött négy napból az utazás miatt ténylegesen két teljes és két fél napot sikerült nézelődéssel tölteni. Ebbe főleg városnézés, bolhapiacozás, a kötelező látnivalók felkeresése és egy múzeumlátogatás fért bele, ami első ittjártunkhoz képest számunkra bőven elég volt. A borongós, esős időben a rózsaszín virágokba borult fák ellenére sem mutathatta meg a város a legszebb arcát, és aki járt már itt, ilyenkor bizonyára inkább múzeumokban töltötte volna az időt, mi azonban kitartóan róttuk az utcákat reggeltől estig. A városjárás közben igyekeztünk érdekességeket, így két Banksy falfestményt is felkutatni, pechünkre azonban mindkettőnek csak a hűlt helyét találtuk meg.
A Montmartre és a Sacré Cœur-bazilika
A Párizs 18. kerületében található, mindössze 130 méter magas Montmartre (Mártírhegy), vagy ahogy a párizsiak emlegetik, a Domb a szállásunkhoz nagyon közel esett, így kétszer is járhattunk girbegurba, boltocskákkal és presszókkal tarkított utcáin. Fénykorát az 1880-as évektől az első világháborúig élte, amikor számos művész fordult itt meg. Itt magasodik az 1876-1910 között épült Sacré Cœur-bazilika, melynek lépcsőiről ráláthatunk a városra. Milliónyi turista tolongott, így csak néhány képet kattintottunk a templomról, a kilátásról és a védőkorlátot beborító szerelemlakatokról, majd továbbálltunk. Feltűnt, hogy az utcácskák házain és a falakon sokszor színes graffitik, kis rajzok és díszek vannak, ami egyedivé tette a környéket. Az egyik, a dombra vezető lépcsősor oldalában lett volna Banksy egyik patkányos festménye is, de gyanítjuk, már lekenték. A Sacré Cœur lábánál a rózsaszín fák előterében régimódi körhinta és ajándékbódé állt. Innen indul a sikló is, aminek használatával megúszhatjuk a templomhoz vezető 234 lépcsőfokot. A Dombon több malom is működött egykor, ma már csak kettő látható. Az egyik a Moulin de la Galette, mely többek között Renoirt és van Goghot is megihlette, a másik a híres-hírhedt Moulin Rouge, a revüműsorok és a kánkán intézménye.
Lépcső kislány rajzzal, oldalt, a falnál volt régebben Banksy egyik falfestménye.
Aranyos apróságok.
Lépcsősor.
Csendélet a Festők terén (Place du Tertre).
Színes vidámságok.
A Sacré Cœur-bazilika.
Kilátás a városra.
Szerelemlakatok.
A bazilika a virágzó fák mögött.
Még az unalmas téglafal is lehet színes.
Léggömb utasok.
Körhinta.
A Moulin de la Galette.
A Moulin Rouge (Vörös malom).
Diadalív
A Diadalív (Arc de Triomphe) az Eiffel-torony után Párizs másik híres jelképe. I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján a Charles de Gaulle (régebben Étoile) téren.
A Diadalív.
Az Eiffel-torony és a Mars-mező (Champ-de-Mars)
Először a Montmartre-ról pillantottuk meg Párizs első számú nevezetességét, az "Öreg hölgyet", Gustave Eiffel remekművét, amit a párizsiak utáltak, szerettek, eladtak, le akartak bontani, de végül mégis elfogadtak és megszerettek. A monstrum mára igazán látogatóbarát, aki nem szeretne lépcsőzni, lifttel is meghódíthatja a 324 méter magas tornyot. Ottjártunkkor olyan erős szél volt, hogy csak a második emeletig nyitották meg, de a kilátás így is lélegzetelállító volt. Lábaink előtt hevert a város, melyet átszelt a kanyargó Szajna. A Mars-mező most kissé kihalt volt. A füves rész le volt zárva, a virágágyásokban egyelőre csak primulák és jácintok hirdették a tavaszt. Néhány virágzó fa és bokor azonban szép keretet adott az Eiffel-tornyos fotóknak - a turisták örömére.
Körhinta az Eiffel-toronynál.
A borongós időben is impozáns.
A második emeletig jutottunk.
Kilátás.
Tavasz Párizsban.
Kivilágítva.
Montparnasse
A Szajna bal partján található a Montparnasse nevű városrész, mely az északi Montmartre déli ellenpontja. Mi az 1969-1972 között épült, 210 méter magas toronyháza, a Montparnasse torony (Tour Montparnasse) miatt kerestük fel, hogy a pillanatok alatt az 56-ik emeletre érő liftből kiszállva madártávlatból gyönyörködhessünk Párizsban. Az irodaházként működő felhőkarcolóban itt egy látogatóközpontot hoztak létre szuvenírbolttal és büfével, utóbbiban isteni salátát és szendvicset kaptunk. A tetőn nagy szél, körpanoráma, egy korcsolyapálya és bulihangulat fogadott, zene szólt és távcsövekkel pásztázhattuk az Eiffel-tornyot vagy a Sacré Cœur-t. Épp esteledett, így láthattuk a város nappal és esti kivilágításban. A szikrázó Eiffel-toronyról sajnos lemaradtunk, de a a szállás felé tartva a Szajna-parton messziről ugyan, de sikerült bepótolni.
A Montparnasse torony (Tour Montparnasse) és a fő attrakció, az Eiffel-torony.
Luxembourg-kert
A Medici Máriának, XIII. Lajos édesanyjának királyi rezidenciául épített Luxembourg-palota kertje ma a Francia Szenátus tulajdonában van, mely a gyűléseit a palotában tartja. A 23 hektáron elterülő parkban számos sétány, virágágyás, szökőkút és szobor található, ez utóbbiak közül érdekességként említhető a Szabadságszobor első, kisméretű modellje 1870-ből.
Mini Szabadságszobor.
Louvre
A világ egyik leghíresebb múzeumát nem kell nagyon bemutatni. A Mona Lisa, a Milói Vénusz vagy Eugene Delacroix Szabadság vezeti a népet című képének otthona mellett több mint 30 ezer műtárgyat őriznek itt. Az európai képzőművészeti alkotások mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtalálhatóak a gigantikus épületben, amit napok alatt sem lehet teljes körűen bejárni. A palota által határolt téren álló üvegpiramist 1989-ben emelték, mely azóta a szelfizők zarándokhelye. Mi meg sem kíséreltük a bejutást, a mindig kevéske idő, a hosszú sor és a tömeg meggyőzött minket arról, hogy jobban tesszük, ha inkább sétára indulunk a Tuileriák kertjébe (Jardin des Tuileries).
A Louvre épülete az üvegpiramissal és a Tuileriák kertje.
Az Invalidusok háza
Számos francia háborús hős nyugszik itt, kupolája alá 1840-ben temették Napóleont. Jelenleg Franciaország hadtörténetéhez kapcsolódó gyűjteményeknek ad otthont. Mi csak a buszból láttuk az impozáns épületet, szerencsére sikerült lencsevégre kapni.
Napóleon nyughelye, az Invalidusok háza.
A Cité-sziget a Notre Dame-mal és a Szent Lajos-sziget
Egy délután jártunk a Szajna két természetes szigetén, amikor már végérvényesen lemondtunk a napsütésről, csepergett az eső és átfújt minket a szél. A Pont Neuf (Új híd) felől közelítettük meg a Cité-szigetet ("a város szigete") és a háromszög alakú Dauphine teret (place Dauphine), melynek bájos házai és az épp a golyózás örömeinek élő helyiek kicsit jobb kedvre derítettek minket. Elcsigázva sétáltunk el a Notre-Dame-ig. A világhírű, gótikus katedrális a 2019-es tűzeset óta romokban hever, a lángok megtépázták méltóságát, mégis állta a hideg szelet és két tornyával komoran tekintett előre. Még ilyen szomorú állapotában is gyönyörű volt, kőcsipkéivel, hatalmas vízköpőivel és hatalmas rózsaablakával. Az épület köré kordont húztak, melyen fotók mutatják be a tűzoltási, műemlékvédelmi és felújítási munkálatokat. A Szent Lajos hídon át érkeztünk meg a Szent Lajos-szigetre, majd rövid séta után még kicsit nézegettük a Szajnán úszó hajókat és a szürke égen fehéren ragyogó sirályokat.
A Cité-sziget.
A Dauphine tér.
Dauphine téri részletek.
A kordonnal körbezárt Notre-Dame.
Notre-Dame részletek.
Hattyú-sziget (Île aux Cygnes)
Nem a legfelkapottabb turistalátványosság, egy Banksy festményért jöttünk erre, amiről kiderült, hogy nem is a mesterséges szigeten, hanem a felette áthaladó vasúti híd túlparti pillérén van. Illetve volt, mert már lefestették. A rövidke szigeti séta során Párizs kevésbé ismert arcát is láthattuk, Az Eiffel-torony előterébe most magas toronyházak és plázák kerültek, majd egy Szabadságszobor replikárt is találtunk itt.
Banksy helyett találtunk mást.
Szabadságszobor replika.
Musee d'Orsay
Kár, hogy nem tudtunk több múzeumot megnézni, csupán egyet akartunk mindenképp meglátogatni, az impresszionista festmények fellegvárát: a A Musée d’Orsay-t. A korábban lebontásra ítélt, mára átalakított pályaudvar épületében azonban nem csak Cézanne, Degas, Monet, Manet, Renoir vagy van Gogh műveiben gyönyörködhetünk, hanem szecessziós bútorokban és szobabelsőkben, továbbá szoborgyűjteményben is. Szerencsére nem volt elviselhetetlen a tömeg, így hihetetlen élmény volt a világhírű festmények előtt állni, és szemmel követni a markáns ecsetvonásokat. A múzeumból egyből a reptérre utaztunk, bőröndünkben és lelkünkben megannyi emlékkel. Au revoir, a legközelebbi viszontlátásra!
Az egykori pályaudvar órája.
Részletek és a nagy csarnok.
Pierre-Auguste Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben.
Claude Monet: Kék tavirózsák.
Vincent Van Gogh: Csillagos éj a Rhône fölött, Az auvers-i templom, Önarckép, Szoba Arles-ben.
Paul Gauguin: Tahiti nők.
Szecessziós szobabelső.
2022. február
