Sopronban születtem, így a Fertő-táj az életem részét képezi. Nem is tudom, hányféle arcát láttam már. A Fertő vizéhez és a környező falvakhoz, városokhoz számos élmény fűz, melyek ebbe a cikkbe nem is férnek el maradéktalanul.
Megkapó, amikor télen a tó vize majdhogy kobaltkék színű, de van, hogy jég borítja. Megszaporodnak a korcsolyázók, a jégen ilyenkor rögtönzött hokipálya „épül”. A nádas napnyugtakor narancsszínben ég és sirálycsapatok pöttyözik az eget. Tavasszal a fűzfák barkákat növesztenek, a zöldülő nádas pedig egyre hangosabb a madarak ricsajától. Nyáron a strand megtelik fürdőzőkkel, a hattyúk pedig kitartóan kéregetnek tőlük. A nádas tanösvényein a vizet kenuk szelik át. Ősszel mindent bevon az ezüstös ökörnyál, a nádbugákon pedig jégkristályok csillognak. Az égen vadludak V alakú rajai húznak el.
A cölöpházak is elcsendesednek. A nyáron pici faluként nyüzsgő házsor télre kiürül. Hazamennek az üdülők, kiürülnek a csónakok, magányos a stég.
A Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttműködésben és közös irányelvek szerinti előterjesztése alapján - a Fertő-tavat / Neusiedlerseet az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különböző kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18-19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.
Forrás: http://www.unesco.hu/kultura/
Fertőújlak szikes tavacskáját mindig ellepik a vízimadarak százai. A vadludak szürkésbarna masszájából kitűnnek a hófehér kócsagok, rímelve a háttérben tiszta időben felbukkanó Schneeberg havának fehérségére. Nincs olyan évszak, hogy ne lennék itt szívesen, bámulva a madarakat és a fák mögött magasodó templom szerény tornyát.
Sarródon a Kócsagvár, a Fertő-Hanság Nemzeti Park székhelye várja a látogatót. A falu csendes utcáit jó időben biciklisek szelik át, a házak kapuin - szabadtéri galériaként - festmények lógnak.
A fertődi Esterházy kastély nyáron megelevenedik. A turistákon kívül házasodni vágyók is szívesen fotózkodnak a kastély különös gonddal kialakított francia parkjában.
Fertőszéplak főutcáján fehérre meszelt, felújított parasztházak sorakoznak. A mini skanzen tájházai a Fertő mentén lakók életmódját és gazdálkodását mutatják be.
Fertőrákosról mindenkinek egyszerre a kőfejtő jut eszébe. Kisgyerekként, amikor is dinoszaurusz kutató akartam lenni, sokszor bóklásztunk itt és megörültem, ha a mészkősziklákban rátaláltam a megkövesedett kagylókra. A faluból vezet a bekötőút a Fertőrákosi-öbölbe, ahol a strand található. Sokszor fürödtünk itt, de át is hajóztunk az ausztriai Mörbischbe (Fertőmeggyes). Ma már inkább a főutca kedves házai, a püspöki palota és a megannyi műemlék nyűgöz le.
A táj osztrák része is sok csodát rejteget, számomra azonban Ruszt (Rust) a legkedvesebb. A hagyomány szerint minden házának kéményén gólya fészkel. Ez kissé túlzás, de tény, a városkában rengeteg gólya lakik.
Sok szépséget említhetnék még, de nem teszem, nehogy elunja szavaimat az olvasó. Így marad még bőven felfedezni való és meglepetés. Vár a Fertő-táj!
A galériában található fotók 2010 és 2018 között készültek.
