Kétnaposra tervezett kéktúránk során a 24. számú túra egy szakaszát jártuk be és ismét csodálatos vidékeket ismerhettünk meg. Az időjárás szeszélyeinek mindvégig ki voltunk téve, mert záporokra és zivatarokra lehetett számítani, és egy jégeső jól el is kapott minket, ami azonban csak még élménygazdagabbá tette az itt eltöltött időt. A szállásunk Upponyban, az Erdei Vendégházban volt. A kertből pazar kilátás nyílt az  ún."Upponyi-szoros" égnek meredő szikláira.

Magát a túrát Gömörszőlősről indítottuk, de előbb jól megnéztük magunknak ezt a csodaszép kis falut és persze begyűjtöttük a nap első pecsétjét. Fehérre meszelt népi műemlék házai, gyapjúfeldolgozó műhelye, néprajzi műhelye és festett kazettás mennyezetű temploma ontotta magából a bájt és a régmúlt idők hangulatát.

Dimbes-dombos tájon, a völgyben futó műúton haladva értük el Kelemért. A református templomnál rövidke pihenőt tettünk, és megszereztük az újabb pecsétet füzeteinkbe. A műúton haladtunk tovább, majd beértünk az erdőbe, ahol tábla jelezte, hogy fokozottan védett természeti területen járunk. Ezt a tényt megerősítendő, az ösvény mellett máris megpillantottuk az itt élő ritka virágok egyikét, a barnás színű madárfészek orchideát. Kisvártatva azonban megláttuk a többit is, szép számmal nőttek az alacsony fűben a sárga virágú boglárka és a lilás szirmú hagymás fogasír mellett.

Hamarosan elértük a Mohos-tavakat, a buja zöld erdőben jól elrejtőztek, bár meg-megcsillanó vizük azért elárulta őket. A víztükrön túl az erdő alja fehérlett a jégkorszaki növényritkaságnak számító hüvelyes gyapjúsás pamacsaitól. Egy hatalmas tölgy mellett is elhaladtunk, tekintélyes méretű törzsének átkarolásához legalább négyen kellettünk.

Egy emelkedőn kaptattunk fel épp, égette bőrünket a nap. Ahogy hátrafordultam, szürke felhőket láttam. A napsütés ellenére egész nap a nyomunkban volt egy zivatar, és most közeledett felénk. Még az eső is elkezdett csepegni, de a napsütés kitartott. Egyelőre. Elértük a Szörnyű-völgyet, ami nem is szörnyű! Ismét szép, zöldellő erdőkön keresztül haladtunk tovább a lejtős úton, ami egyben egy vízmosás is lehetett, mert az esővíz a kőzetekig kimosta a talajt.

Amikor a Putnok határában elterülő halastóhoz értünk, már beborult, az égdörgést a hátunk mögött, sőt, már a sarkunkban hallottuk. A tónál sokan pecáztak, a vízben ebihalak ezrei úszkáltak, rajaik bizarr fekete alakzatokat vettek fel. Ekkor már hangosan dörgött az ég. Gyorsan készítettem még néhány fotót az erdőről és elpakoltam a fényképezőgépet. Többi túratársam is felkészült az özönvízre, mindenki előrántotta az esőkabátot a zsákjából és tetőtől talpig begombolkozott. Már nem volt messze Putnok, de még az erdőben jártunk, amikor leszakadt az ég. A villámok sűrűn, cikázva szeldelték át az égboltot és jégeső esett. Szerencsénkre találtunk menedéket egy műhelyben, itt húzódtunk meg, míg elvonult a vihar.

Már sütött a nap, amikor Putnokra értünk. Elhaladtunk a Serényi-kastély mellett, majd beértünk a központba, a mai túra ezzel zárult.

Upponyban a szállásra vizesen és farkaséhesen érkeztünk. Gyorsan megszárítkoztunk és nekiálltunk a vacsora elkészítésének. A délutáni napsütésben csillogtak az esőcseppek a fákon és a közeli sziklák párállottak. Sikerült tüzet gyújtani a kertben és hamarosan paprikás krumpli rotyogott a bográcsban és kiderült az is, hogy kolbászból van a kerítés.

Gömörszőlős, gazdasági épület.

Épített Örökségvédelmi-díjas ház.

Szobabelső.

Cserépedények.

Kiállítás - festett mennyezetkazetták gömöri templomokból (másolatok).

Kerti budi.

A festett kazettás mennyezetű református templom.

Csendélet libákkal.

Zöldellő táj a falu határában.

Táj viharfelhőkkel.

Úton Kelemér felé.

Beértünk a faluba.

Pecsételés letudva.

Jellegzetes házak.

Beértünk az erdőbe.

Fokozottan védett természeti terület lakói. Gumós nadálytő, hagymás fogasír, madárfészek orchidea (védett!).

Öreg tölgy.

A gyapjúsás pamacsaitól fehérlik a környék a Mohos-tónál.

Sarkunkban a vihar.

Itt jártunk.

Vízi szörny formájú fatönk.

Vízmosás.

Vénség az út szélén.

Halastó Putnok határában ebihal rajjal.

A nagy zuhé előtti pillanat.

Putnok.

Esőcseppek a réten és a szállásunk kertjében.

Kolbászból (virsliből) van a kerítés.

2017. május