Egynaposra tervezett túrán során a Cserhátba látogattunk. Álmoskásan zötykölődtünk reggel az egri gyorson Aszódig, majd átszállással Becske alsóig. Innen kezdtük meg túránkat.
A műút mellett ballagtunk be Becskére. A kék égen pamacsfelhők úsztak és szikrázott a nap, jobb kéz felől pedig feltűnt a Szanda, a Cserhát jellegzetes vulkáni hegye.
A faluban pecsételtünk, és a plébániatemplom mellett elhaladva betértünk az erdőbe, ahol erdősávok és mezők váltották egymást. Lila bükkönyök és fehér ernyősvirágúak között sétáltunk, a Szanda pedig mindig visszakacsintott a távolból. Mindenképp meg akartuk nézni Szandavár romjait, így letértünk a Kéktúra útvonaláról és megmásztuk az andezithegyet. A várrom az öregtorony csonka falmaradványával dacolt az időjárással, ez az oromra kitűzött, szélszaggatta zászlón jól látszott. A kilátás bőségesen kárpótolt minket az emelkedőért, beláttuk az egész tájat, melyet a felhők árnyékai pöttyöztek, a távolban repceföld sárgállott, vörös here mezők bordó tömege váltotta a zöld gabonaföldeket és közéjük ékelődve pipacsmezők piros csíkja virított. A sziklák között sok színes virág virított, találkoztunk kakukkfüvekkel, mezei árvácskákkal, Orlay-murkokkal és kéksalátákkal. A távolban mintegy iránymutatóként feltűnt Szandaváralja, Terény és Cserhátsurány - túránk egy-egy elkövetkező állomása. Lebaktattunk a hegyről és Szandaváralja felé vettük az irányt. A kis völgy sárgállott a seprűzanót bokrok sárga virágaitól. Egy erdős szakaszon egy idős tölgyfával is találkoztunk, girbegurba ágait zuzmók színezték zöldesszürkére.
Szandaváraljára érve bájos parasztházak mellett haladtunk el, és megcsodáltuk a Tájház kedves épületét az elé ültetett habos-babos bazsarózsákkal, kis pihenőt tartottunk a buszfordulónál, megszereztük az újabb pecsétet, újratöltöttük kulacsainkat és nekiindultunk az út további szakaszának, a Hucskó-hegy felé. A Szanda mindvégig látszott a távolban, uralva a dimbes-dombos vidéket.
Újfent lankákon vitt az út, mellettünk szántóföldek hullámoztak és a beültetett és még kicsi napraforgók szabályos sorai követték a táj vonalait. Aztán feltűnt előttünk Terény két templomának tornyával, mellette a várromból is látszó, sárga repcefölddel.
A kis település ad otthont többek között az Orsósmagnó Múzeumnak, a Tájháznak és a Hunnia Csipkemúzeumnak, továbbá 80 régi, kontyolt tetőzetű ház is található itt. A Mikszáth utcánál hagytuk el a falut, elhaladtunk a temető mellett és a Hársas-hegy baktatóin mentünk tovább.
Zöldellő réteken át, kanyargós utakon értük el Cserhátsurányt, a falu tornya már messziről látszott. A kocsmánál füzetbe került a harmadik pecsét is és egy sör mellett kis időre átadhattuk magunkat a pihenésnek a balassagyarmati busz érkezéséig.
Balassagyarmaton ismét buszra szálltunk és útnak indultunk Budapestre. A nap során kb. 20 km-t tettünk meg, hazaérve jólesett a pihenés. Jövő héten újra a Bükkbe látogatunk!
Becske temploma.
Út Szandavárhoz.
Csodálatos a panoráma.
Repce, vörös here, pipacs.
Árvácskák és Orlay-murok.
Kéksaláta.
A vár romjai.
Alattunk elterülő táj.
Az öregtorony és a tépett zászló.
Seprűzanót bokor a vár alatti ösvényen.
Idős tölgy.
Pipacsok Szandaváralján.
Tájház, Szandaváralja.
Bélyegzőhely.
A kertek dísze.
Visszatekintés a Szandára.
Úton Terény felé.
Nőnek a napraforgók.
A kora nyár virágai: szarkaláb és búzavirág.
Vadrózsa és vendége.
Nyílik a bodza.
Repceföld felhőárnyékkal.
Kalászok.
Terény.
Útjelzők.
Jellegzetes parasztházak.
Tiszta udvar, rendes ház.
Kék-fehér szakasz.
Őzlábgomba az erdőszélen.
Virágos réteken visz keresztül az út.
Kanyargós út.
Cserhátsurányi katolikus templom.
Fecske a villanydróton.
Május végi táj.
2017. május
