A hagyománynak megfelelően idén is ellátogattunk a Rax-hegységbe. Hetedjére járunk már itt, de a táj még mindig tartogat számunkra meglepetéseket. A főhadiszállás Sopronban volt, innen indultunk útnak minden nap. Idén három naposra bővítettük a programot, így nem csak a Rax-hegységet jártuk be, hanem – mivel az immáron 15 fősre hízott csapat egy része eddig nem tartott velünk – ellátogattunk a Myrafälléhez és a fraknói várhoz is, kiszélesítve a látnivalók palettáját.
Az első napra könnyed programnak ígérkezett a Myrafälle, bár megmásztuk a szurdok fölé magasodó Hausstein szikláját is. A napsütésben szikrázó vízesések után jól esett ez az erdei, sziklák közti, rövidke, de annál látványosabb túra. A csúcsról ráláttunk az alattunk elterülő Muggendorfra és a távoli hegyekre, melyek között ott kéklett a Schneeberg. Hazafelé beugrottunk Fraknó várába, de csak a várudvar ingyenesen látogatható részeit néztük meg. Fel kellett készülni a másnapi nagyobb és nehezebb túrára, a Rax meghódítására.
A második nap reggelén már 8 órakor autókba pattantunk és elindultunk a Preiner Gscheid (1070 m) parkolójába, ahol a délelőtt folyamán megkezdtük a túrát. Eredetileg a platóig és a Karl Ludwig Hausig (1804 m) terveztük az utat, ahonnan továbbmegyünk a Habsburg Hausig (1785 m), de tűzött a nap, így az alacsonyabb és árnyasabb ormok felé vettük az irányt. Nehezen járható, sziklás kaptatón jutottunk el a Waxriegel Hausig (1361 m), ahol kicsit megpihentünk, majd a gerinc felé vettük az irányt. Egy sziklapadon ismét pihenőt tartottunk és rácsodálkoztunk az előttünk elterülő tájra. Jobb kéz felől a Preinerwand (1783 m) sziklatömbje magasodott. A gerinc felé vezető út viszontagságos volt, egy helyen egy omlást is ki kellett kerülni, de az alpesi virágtenger kárpótolt minket. amikor megpillantottuk az első havasi gyopárt, amit sok másik követett, nagyon megörültünk, ugyanakkor a lilás rózsaszínű osztrák tárnicskáknak hűlt helye sem volt. Azok később virágoznak, így lemaradtunk róluk. Ahogy telt a délután, fenyegető felhők közeledtek felénk. Dörgött és villámlott, megszaporáztuk lépteinket, hogy a nagy eső előtt elérhessük a Neue Seehüttét (1643 m). Szerencsénkre a vihar elkerült minket, csak egy kis esőt kaptunk a nyakunkba. A hütténél azonban bekebelezett minket egy felhő, ködbe borult a táj és az orrunkig se láttunk. A 30 fok közeli hőmérséklet hirtelen 18 fokra hűlt és elkezdtünk dideregni. De ahogy jött, úgy ment a felhő tovább, lassacskán kitisztult a látóhatár és előtűntek a távoli hegyek.
A Seehüttétől elkezdtük az ereszkedést. A törpefenyőket felváltották a magasabb termetű fenyők, melyek közé egyre nagyobb mértékben vegyültek a lombhullató fák, ahogy haladtunk lefelé. A nagy fajgazdagságú alpesi erdőkben nőszőfüveket és dús mohákat, ezüstös zuzmókat és nyári virágokat találtunk.
A parkolóból visszanéztünk a hegyek felé, igen, onnan jöttünk le. Kolompszó hallatszott, holló károgott egyet és mi elbúcsúztunk a tájtól.
A Myrafälle vízesései és zubogói nyári kiadásban. (A téli képek itt nézhetők meg.) A kis malom szüntelen dolgozik.
A kövek beletörődve tűrik a zubogó víz erejét.
Zubogók.
Alattunk robog a víz a medrében.
Zuhatagok mindenütt.
A fakorlát árnyjátéka a vízen.
Ciklámenek illatoztak az erdőben.
Kilátás a Hausstein szikláiról Muggendorfra.
Illatos fenyők közt vitt az út.
A Hausstein sziklái.
Fraknó vára.
Szép kilátások másnap reggel.
A legelészésben is el lehet fáradni.
Girbegurba erdei utakon jártunk.
Úton a Waxriegel Haushoz.
A háttérben a Preinerwand magasodott.
Alpesi asterek és havasi gyopárok.
Ahogy visszanéztünk az alattunk elterülő völgyre, megpillantottuk Prein an der Rax falucskát.
Sötét felhők közelednek.
Mintha füstölne a hegy.
Harangvirágok.
Alpesi virágoskert.
Egy felhő épp felénk közeledik.
Útjelző a Neue Seehütténél.
Deréce virágoktól lila a hütte környéke.
Lassan elvonul a felhő és messzebb is látunk az orrunknál.
Virágmező.
A Neue Seehütte.
Sziklás út.
Egy újabb csokor alpesi virág: harangvirág, hegyi árnika és nőszőfüvek.
Látkép.
2017. július
