Ezt a bejegyzést akár idén is írhattam volna, ámbár tavalyi. Jólesik egy kis nosztalgia!
Szerencsések lehettünk, hogy ez a nyár sok érdekességet tartogatott számunkra. A Rax-túra után ugyanis egyből a tenger felé vettünk az irányt, és a magas hegyek után hirtelen a tengerparton találtuk magunkat. Jó, azért közbeesett néhány órányi és kb. 600 km-nyi autóút.
A cél ugyanis Trogir volt. Mert még nem jártunk ott. Mert szép strandjai vannak, mégis kínál kirándulási lehetőségeket környéken. És mert világörökség. Trogirtól nincs messze Split városa, hazafelé pedig Šibeniket is útba akartuk ejteni, így egy nyaralás alatt három világörökséget terveztünk meglátogatni.
Már az odaút is tartogatott látnivalókat. Elhagyva Karlovacot, útban a Plitvicei Nemzeti Park felé megálltunk Slunjban (magyar nevén Szluin). Rastoke nevű része varázslatos tündérország. A Korana és a Slunjcica folyók találkozásánál fekszik, házai a két folyó által közrefogott szigetekre épültek, melyek szikláiról számos vízesés zubogott alá. Itt mindennapos látvány, hogy az ember kilép a kertjébe és egy vízesés fogadja, vagy a patakocska a háza alatt folyik tovább. A víz energiáját az itt lakók mindig is okosan használták fel, ugyanis számos vízimalom működik itt, némelyik 300 éves. Egy udvar kapuján láttunk is egy feliratot, miszerint liszt kapható.
Ahogy közeledtünk a tenger felé, megváltozott a táj. A dús erdők borította vidéket lassanként kopár táj váltotta fel. A fehér mészkősziklák között szeszélyesen kanyargott az út. Egy vonulaton épp egy felhő bukott át. A távoli hegygerincen szélkerekek forogtak, a völgyben kőtemplommal ékesített kis falvak húzódtak. Kisvártatva megláttuk a tengert. Sötétkéken csillogott a sziklák lábánál, hátán sok pici, fehér pontnak látszó hajó ringatózott. A partokon szállodák és apartmanok sűrű szövedéke kémlelte a vizet.
Délután, dugóban araszolva értünk Trogirba. Ahogy megláttuk a kis szigetre épült óvárost, melyet a város többi részével és a szomszédos Čiovo-szigettel csupán két híd kötött össze, már teljesen izgatott voltam.
Elfoglaltuk szállásunkat a Čiovo-szigeten lévő apartmanban. Sötétedett, mikor elindultunk felfedezni a várost, az erkélyről már láttuk kivilágított templomtornyait, fehér jachtjait és pálmafáit. Átsétáltunk a hidacskán és a parti sétányon haladtunk tovább. Az éttermek tele voltak, finom illatok szálltak a levegőben. A boltok némelyike kagylóból és korallból készült ékszereket, tengeri csigákat és szivacsokat árult, míg mások csíkos ruhákat, ingeket, sálakat kínáltak. Minden sarkon fagyisbódé állt, hűtőmágnesek és képeslapok tömkelege várt új gazdájára. A városka szűk utcáin csillogott a kő, annyian taposták már. Fölénk tornyosult a számos templomtorony, a házak kőfalain kicsiny ablakok pislogtak. Finom pizzával, borral és sörrel búcsúztattuk megérkezésünk napját.
Ami a strandokat illeti, a környéken többfélét is ki lehet próbálni, mi olyat kerestünk, ahol van elég árnyék. A Čiovo-sziget strandjait teszteltük, mindegyik szép volt és a tenger mindenhol gyönyörű színekben játszott. Volt apró fehér kaviccsal leszórt napernyős, volt szintén kiépített, de sziklásabb, és ami nekem a legjobban bejött, a vadregényes és sziklás. Slatine környékén találtuk meg az ideális partszakaszt, ahová visszajártunk. A part itt is le volt szórva kaviccsal, de a kabócaciripelés, az illatos fenyők és a távoli olajfaligetek kárpótoltak. A part menti sziklák közt, a sekély tocsogókban kedvemre turkálhattam kagylók és egyéb herkentyűk után. Találkoztam egy pici halakból álló rajjal, tengeri sünökkel és uborkákkal, egy kő alatt pedig egy kígyókarú tengeri csillag lapult. A lyukacsos kövek közt, a dagályvonalon partra vetett és már elpusztult rákok páncélja, tengeri szivacsok, üvegkaviccsá csiszolt üvegszilánkok és fenyőtobozok aszalódtak a napon.
Egyik reggel hajóútra indultunk. A Slatinében is megálló hajó Splitig vitt bennünket. Elhagytuk a kikötőt és messziről látszottak csak Trogir tornyai. Most a vízről láttuk a Čiovo-sziget partját, a fenyőfák sorát és a sziklákat. Sirályok kerestek élelmet a vízben és motorcsónakosok, jet-skisek robogtak el mellettünk. Nem sokára feltűnt Split városa. A parti sétányt itt is pálmafák övezték és egyből előttünk álltak a város falai, amelyek tulajdonképpen Diocletianus római császár palotáinak maradványai. Az óváros ezek közé a falak közé épült, szép egységet alkotva, ezért is kapta meg az UNESCO-jelölést.
A városban nyüzsögtek a turisták. Felmentem a Szent Doimus székesegyház tornyába, ahol gyönyörű kilátás fogadott, de alig bírtam lejönni a szűk lépcsőkön, mert alulról tódultak fel az emberek. Körbejártuk az óvárost, amilyen alaposan csak lehetett, engem lenyűgözött a város és a forgataga. Találtunk egy koktélozót, ahol Game of Thrones-os koktélokat kínáltak (a sorozat néhány jelenetét a városban forgatták), végigjártuk a piacot, megtaláltuk a halpiacot, ahol már eltakarították a délelőtti vásározás nyomait (csak a szag maradt), végül egy parkban fügét ettünk és a közeli szökőkút ivóvíz csapjából friss vizet vételeztünk. A hajó délután vitt minket vissza Trogirba, ahol este ismét felfedező portyára indultunk.
Az egész nyaralás fénypontja számomra az a kora reggel volt, amikor egymagam bementem az ébredező városba. Korán keltem, hogy a fotózáshoz szép fényeket találjak és nem csalódtam. Enyém volt a város. Csak néhány turistával találkoztam, ők is fotózni jöttek. Minden csendes volt, majdnem kihalt. Az éttermek még zárva voltak, de az utca kövét már sepregették az ott dolgozók. A látványosságok előtt, ahol napközben tömött sorok álltak, most csak én fotóztam, a középkori loggia falfestményeit csak én nézegettem és senki sem sürgetett, vagy lökött arrébb. Ahogy a nap már magasabban járt, egyre több ember jelent meg, én pedig visszaspuriztam a szállásra.
Hamar eltelt az öt nap, amit itt töltöttünk. Elbúcsúztunk Trogirtól és Šibeniknek vettük az irányt. Az UNESCO lista szereplőjeként most a Szent Jakab-székesegyház várt minket. Felújítás alatt lévő tornya már messziről fehérlett. A párkányzaton láttam a 72, emberi fejet ábrázoló kőszobrot és hosszasan fotóztam a főkapu díszeit. Sétáltunk az utcácskákon, majd összeszedelőzködtünk. Hosszú út várt ránk hazáig.
Aki erre jár, nem csalódik, a látványosságokból nincs hiány. Sajnos a Krka-vízesésekre nem maradt időnk, de még egy okkal több akad, hogy visszajöjjünk erre a vidékre. Remélem, így lesz.
Slunj mesebeli házikói vízesésekkel és malomkövekkel.
Trogir látképe a Kamerlengo-erődből.
Esti fények a parti sétányon.
Elkoptatott kövek.
Esti fények a vízen.
Vásárfia.
Jó fogás az éttermek előtti hűtőkben.
Mediterrán növényvilág.
Trogir a hídról.
Trogir - Čiovo-sziget.
Minden földi jó a helyi piacon.
Hajózunk Split felé.
Split a tenger felől.
Kilátás a Harangtoronyból.
Esernyők a szűk utcácskák felett.
Hangulatképek Splitből.
Split kikötője.
A Čiovo-sziget strandjai a kaviccsal leszórttól a vadregényes sziklásig.
Kristálytiszta víz a kék ezer árnyalatában.
Halraj a sekély vízben.
Tengeri rózsák.
Pozsgások a parton.
Olajfaliget.
Csillámsirály.
Alkony.
Šibeniki hangulatok.
Šibenik - Szent Jakab katedrális.
2016. augusztus
