Ismét a Mátrába utaztunk, hogy teljesítsünk egy újabb szakaszt, most a Mátraháza-Sirok közötti útvonal került legyalogolásra. Az első csoportképek hol máshol készülhettek volna, mint az ország tetején, a Kékestetőn (1014 m). Innen ugyebár már csak lefelé lehet menni, mégis nehéz túrán vagyunk túl, mind az útvonal hossza, mind a terepviszonyok próbára tehetik a túrázó tűrőképességét, főleg akkor, ha emellett még nagyon meleg is van.

Szóval a fotózkodás után lemásztunk a Kékes nemzeti színű kövéről és elballagtunk a TV-torony mellett. Érdekes sziklaformákkal találkoztunk a Sas-kőn, csúcsán kőből rakott emlékmű magasodott. Bükkfák között gyalogoltunk, gyökereikkel görcsösen kapaszkodtak a sziklás talajba. Ami legjobban meglepett, hogy találkoztunk virágzó ibolyákkal, szegények azt hitték, jön a tavasz. A Disznó-kő felé haladva kutyatejek és sárga sisakvirágok kísértek minket.

Egy tisztáson tömegével nyíltak a bogáncsok, lila virágain gyöngyházlepkék tucatjai szívogatták a nektárt. Piroslott a csucsor bogyója és a szederbokrokon egyre több volt a piros helyett a fekete, érett gyümölcs.

A Felső-Tarjánka nyergében található Hármashatár erdészház esőbeállójában pecsétet szereztünk, majd kiszáradt tölgyek csontvázai között küzdöttük fel magunkat a Cserepes-tetőig. Még utunkba akadt néhány emelkedő, szuszogtató szakasz, míg végül leereszkedtünk a Jóidő-nyakba. Ekkorra már a csapat javának elfogyott a vize, így bizakodtunk, hogy a Jóidő-kút forrásvizéből szerezhetünk utánpótlást, de sajnos csalódnunk kellett. A Remete-forrásnál hasonló volt a helyzet. szerencsére érett a som, a kicsit fanyar, de már édes gyümölcsök kis időre elűzték a szomjúságot.

Nagyon megörültünk, amikor a Gazos-kő sziklafalának tetejéről először pillanthattuk meg a siroki várat. Bizakodtunk, hogy már nem vagyunk nagyon messze. Az újabb pecsétet már Sirok határában, a  jobb napokat látott vasútállomáson szereztük. A vár bejárása másnapra maradt.

Szállásunk a vár alatti kempingben volt, így kívülről már alaposan szemügyre vehettük. Reggel azonban a Nyírjes-tavat néztük meg először, ami egy fokozottan védett tőzegmohaláp. A nyírfák között dús mohapárnák és páfrányok zöldelltek, és néha sejtelmesen megcsillant a víz.

A vár felé menet még kitérőt tettünk a barlanglakások felé, de beértük azzal, hogy messziről is ráláttunk a domboldalra.

A riolittufa sziklára épített várat érdemes megnézni, bejárhatjuk minden zegzugát, és kiállítások is fogadnak. Történetét kisfilmből ismerhetjük meg. A kilátás gyönyörű, látszik a Kékestető és a TV-torony, és végre felmérhettük, mekkora utat is tettünk meg a hegyek közt idáig. A másik irányba nézve látható a nevét különleges formájáról kapó Barát- és Apáca-szikla, valamint a Törökasztal. A várból leereszkedve ezekhez is ellátogattunk.

Sirokot elhagyva Parád felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Rákóczi-fát. Monumentális mérete alapján 300 év körülinek becsülik, amúgy egy kocsányos tölgy. Mára teljesen elkorhadt, így kivágták, a törzs az út szélén pihen. Mellette tábla áll, ezzel a szöveggel: "A legenda szerint 1710-ben II. Rákóczi Ferenc a Felvidékre tartva e fához kötötte lovát. Törzse kerülete 9,5 m, lombkoronája 40 m volt."

Mátrai kirándulásunk utolsó állomása a Parádfürdőtől kb. 5 km-re található Ilona-vízesés volt, mely Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes vízesése. Azonban mielőtt elindultunk volna a vadgesztenye soron a vízesés felé, merítettünk magunknak egy kis jellegzetes parádfürdői vizet az itt lévő, kiépített kútból. A vízesés is megsínylette a meleget, alig volt benne víz, de megérte megnézni. Csodaszép környezetben található, nem véletlen, hogy aznap is sokan voltak rá kíváncsiak. Akárcsak a Mátra-vidékre, amit most jó alaposan megismertünk.

Az ország leg-legtetején.

Kékes (1014 m), Magyarország legmagasabb csúcsa.

Tornyok.

Távolodunk.

Kilátás.

Sziklaformák a Sas-kőnél.

Emlékmű a Sas-kőn.

Augusztusi ibolyák.

Sisakvirágok.

Lepketalálkozó.

Útjelzők.

Érik a szeder.

Jóidő-kút. Víz nem volt, de jó idő igen.

Végre megpillantottuk a siroki várat.

Girbegurba.

Som.

Sirok, vasútállomás.

Siroki vár napnyugta előtt.

A Nyírjes-tó különleges élőhely.

Sirok, barlanglakások.

A vár belülről.

Kilátás a Kékestető felé.

Kilátás.

Kilátás a Barát-, az Apáca-szikla és a Törökasztal felé. Háttérben, a kép jobb szélén a Bél-kő sziklája látható.

A sziklaformák között felbukkan a siroki vár.

A Rákóczi-fa.

Parádfürdő, kút.

Úton a vízesés felé.

Őszi kikericsek a réten.

Kimosódott gyökerű bükkfák az Ilona-vízesés völgyében.

Vadregényes táj.

Az Ilona-vízesés.

2017. augusztus