Számomra Izland azért olyan varázsos hely, mert északi, sok kopár területtel rendelkező ország létére rendkívül színes egyéniség. Színeit pedig még szebbé teszik a sajátos fényviszonyok (gondolom a sarkkörhöz való viszonylagos közelsége miatt), az állandóan változó időjárás, a vulkáni utóműködés miatt jelenlévő gőzök, gázok és a növényzet zöld, sárga, vörös és bordó őszi ruhája. Szerintem ezek a tényezők még a legamatőrebb fotósból is profit faragnak!

Túráink során megmásztunk egy-két kisebb-nagyobb hegyet és letekintve a völgybe mindig meglepődtem, hogy micsoda színekben tündöklik a táj! Mert az izlandi hegyek-völgyek  színe a földszínek széles skáláján mozog, mikbe belevegyül a vörös és a lila sok-sok árnyalata, szinte hihetetlen tónusokat alkotva. Emellett persze ott a fekete és a fehér, no meg a zöld tengernyi árnyalata, megspékelve az összhatást. A geotermális mezőkön a színhatás fokozódik. A föld színe az említett színek mellett lehet élénk sárga (a kéntől), a fortyogó és itt-ott csordogáló vizek, tavak (főleg a krátertavak) és a gejzírek pedig egy csipet türkizt vagy épp azúrkéket adnak a tájhoz.

Valahol út közben - vöröslő táj.

Az Eyjafjallajökull {ejtsd: Ejjafjatlajökutl}, vagy röviden Eyjafjöll vulkán gleccserének közelében járva fényképeztem le ezt a nagy liláspiros követ.

A Blesi gejzír gyönyörű kék vize.

Koponyaforma szikla. Valójában a fény és árnyék játéka.

Moháktól zöldellő táj bizarr formájú sziklákkal.

Kékek, zöldessárgák, barnák, egy kis fehérrel meghintve. Úton egy táblahegy (valójában asztalhegy) teteje felé.

Reggel, a kelő nap fényénél Skógarban, a Skógafoss vízesés környékén.

Rálátás a reggeli fénytől rózsaszínes Eyjafjöll jégmezejére a Skógafoss vízesés felett.

A Krysuvík geotermális mező kéntől sárga vidéke.

2011. október