Ahogy Izlandon a szikláknak is ezer arca van, úgy a vizeknek is. Mindig más és más arcukkal találkoztam. Hol csak egy kis patak formájában, hol zúgó vízesésként (a vízesés izlandiul fosst jelent), dühös óceánként, gőzölgő gejzírként vagy fagyott jégbarlang képében, de a víz mindig jelen volt kirándulásaink során. Azt mondják, a vezetékes csapvíz itt kiváló minőségű. Ez bizonyára így is van, bár ízre nem mindig az igazi. Viszont egy kanyonban járva kortyoltam egy patakból és bizony mondhatom, finom és hűs volt. És csíramentes, ami sok patakról elmondható itt.

Ideiglenes folyó az Eyjafjöll vulkán lábánál. Vizét a gleccser táplálja. Amikor vulkáni tevékenység következik be, a felszínén lévő gleccser jege (és télen a felhalmozódó hó) megolvad és magával zúdítja a vulkáni iszapot, köveket a völgyekbe. Ez a lahar. A felhalmozódó törmelék aztán formálja a vidéket. A folyó pedig arra megy, amerre tud.

Hátmosó vízesés, valahol az Eyjafjöllön. Tessék kényelmesen hátradőlni!

A gleccser széle. Eyjafjöll vulkán.

Csillagkapu.

Bizarr jégformák bukkannak elő a kőtörmelék alól.

Jégcsipke a hegyi patakban az Eyjafjöllön.

A Seljalandsfoss. Bementünk a vízfüggöny mögé.

Kilövésre kész - a Strokkur (Köpülő) gejzír kitörés előtt.

És bumm!

A Gullfoss vagy Arany-vízesés. Szakadó havasesőben és erős szélben is gyönyörű.

Kell egy háááz, lenn az óceán partján... - Az Atlanti-óceán.

Fortyogó víz a Krysuvík geotermális mezőn.

Gőz mindenütt. Krysuvík geotermális mező, háttérben az Atlanti-óceán.

A kovamoszatoktól égszínkék meleg vízből kikandikáló kő Izland első számú spa központjában, a Kék Lagúnában. A lagúna legmelegebb részén a víz akár 80C°-os is lehet.

2011. október