A cím kissé tudományosan hangzik, de ez ne riasszon el senkit, nem egy tudományos dolgozat következik. Az ember azt gondolná erről a helyről, hogy itt csak zuzmó terem, néhány bokor meg egy-két fa és ezzel befellegzett, de szerencsére a valóságban nem így van. Izland növényvilága igenis változatos annak ellenére, hogy egy kopár, északi, vulkanikus szigetről van szó.

Sok fotó készült az út során, a meghatározástól azonban kissé féltem. Végül is Izland nem a szomszédban van, szinte reménytelennek gondoltam, hogy a megörökített növényekről találok bármiféle leírást a magyar szakirodalomban vagy rájuk találok a neten. Félelmem alaptalannak bizonyult. Számos, magyarul is megjelent növényhatározóban találkoztam  északi fajokkal, így a sok rejtélyről fellebbent a fátyol.

A tipikus növénytakaró. Zuzmók, mohák, hangafajták, palástfüvek, törpenyírek és egyéb alacsony termetű virágos növények és cserjék.

Tintagombák Reykjavíkban, buszról fényképezve. Mivel a fiatal példányok ehetők, a helyiek szedik őket. Legalábbis mikor pirosat kapott a busz, kibámulva az ablakból egy bácsit láttam kosárral járkálva, amint gombát gyűjt a város egyik parkjában.

Madárberkenye (Sorbus aucuparia) ágai simogatják a parlament egyik ablakát a fővárosban. A piros bogyók színbombaként ragyogtak a délutáni napsütésben.

Vörösen égnek a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L.) levelei.

Mini botanikus kertek.

Egy kakukkfűszerű sziklai növény szőrmekucsmában és alpesi keserűfű (Bistorta vivipara).

Ki gondolta volna, hogy közel a hóhatárhoz, az Eyjafjöll krátere felé tartva fagyott, de élő gombákkal találkozom majd?

Fekete varjúbogyó (Empetrum nigrum L.) Az ehető, fanyar ízű bogyókat az északi országokban kedvelik. Mámorkának vagy bábaszőlőnek is hívják.

Boglárka (Ranunculus) ázik a Seljalandsfoss vízesés permetében. A nálunk tavasszal virító növényke itt ősszel is jól érzi magát.

Fű. Mindenhol ott van a tengerparttól a hegytetőig. A skógari skanzen házainak tőzeggel bevont tetején is kalászkákat lenget a szél.

A skanzen melletti dombon erdő (!!!) néz le a tájra. Az itteni fák kis növésűek, az alacsony hőmérséklet és az erős szél miatt tömzsik és alacsonyak. Ezért az izlandiak azt mondják: ha eltévedsz itt egy erdőben, csak állj fel! Az erdőket leginkább fenyők, nyírfák, nyárfák, fűzfák és cserjefélék (pl. madárberkenye) alkotják.

Gólyaorrok (Geranium) bókolnak az izlandi őszben a skógari skanzen házai között.

Hínárok, moszatok mindenféle színben és formában a dyrhólaey-i sziklakapunál az Atlanti-óceán partján.

Havasi magcsákó (Dryas octopetala L.) Egy-egy növényke elérheti a 100 éves kort is!

Puha mohaszőnyeg borítja a vulkanikus tájat. Túrázás közben szigorúan libasorban mentünk, nehogy nagy felületen tapossuk szét a nehezen regenerálódó moharéteget.

Tengerparti kékcsillag (Jasione crispa ssp. maritima) egy táblahegy oldalában.

Könyvek és weblapok, amik segítettek:

Bolliger/Erben/Grau/Heubl: Cserjék. Természetkalauz, Mérték Kiadó.

Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Természetkalauz, Mérték Kiadó.

Pierre és Délia Vignes: Nagy képes füvészkönyv. Vadnövények herbáriuma. Corvina.

Flóra Íslands

2011. október