Évek óta túrázunk a Rax-hegységben, és elérkezett az ideje, hogy felfedezzük a nagy testvér, a Schneeberg túraútjait. Ez a hegy azonban már nagyobb falat. Legmagasabb pontja - a Klosterwappen - 2076 méter magas, így egy nap alatt elég nehéz feljutni oda, de gondolom, sokan erre is képesek.

Átlagos turistáknak, mint amilyenek mi is vagyunk a Schneebergbahn,  vagyis a Salamander fogaskerekű vasút használata ajánlott, így a hegytetőn nagyobb túrákat is tehetünk, majd gyönyörű útvonalon utazhatunk vissza a völgybe. Mi ezt a lehetőséget kihagytuk és inkább lemondtunk a csúcsközeli élményekről, cserébe egy, a hegy lábánál kijelölt körutat választottunk, hogy felderítsük a terepet. (Ezt a túrát ugyanis egy nagyobb csapattal is szándékozunk augusztusban is megtenni.) A túraútvonal a Puchbergtől (585 m) néhány kilométerre fekvő Sonnleitenből (666 m) indult, érintve a gyönyörű Sebastian-vízesést, majd a Römerwegen és a Faden Grabenen át eljutottunk a Mamauwieseig (957 m) és a Dürre Leitenen haladva megérkeztünk az Edelweisshüttéhez (1235 m). Innen ülőlifttel (Schneeberg Sesselbahn) ereszkedtünk le Losenheimbe, ahonnan már csak egy kellemes sétányira voltunk kiindulópontunktól, a Sebastian-vízesés parkolójától.

Az útvonal egyszerre látványos és változatos tájon halad keresztül. A Sebastian-vízesés zuhataga vadul zuhant alá, és a felette magasodó sziklás terepen még sokáig gyönyörködtünk a Sebastian-patak kisebb-nagyobb zúgóiban. A Römerweg mesebeli erdejében páfrányok zöldelltek és vargányacsaládok állták a csigák orv támadásait. A Mamauwiese rétje jellegzetes alpesi hangulatot árasztott rajta legelésző teheneivel, ezernyi színes virágával és a háttérben tornyosuló Schneeberggel, a hüttében pedig isteni sütemény és kávé várt minket. A Dürre Leiten fenyőkkel vegyülő erdeiben erdei pinty dalolt és ritka alpesi virágok ragyogtak, míg az Edelweisshüttéhez közeledve az út a patak medre volt, melyben az út feletti zubogó vize csörgedezett. Ahogy visszatekintettünk, a hátunk mögött a völgy látszott, melynek javát takarták a hegyoldal magas szálfái, a hütte irányából pedig köd ereszkedett a tájra. Ha fogaskerekűvel nem is utaztunk, az ülőlift is nagy élmény volt, ilyen gyorsan nem haladtam lefelé 400 métert! A mogorva köd lassanként felszállt és kis időre újra kinyílt az ég kékje, majd feltűnt előttünk a táj. Amúgy egész napra vihart és esőket jósoltak a meteorológusok, ehhez képest nekünk csodás időjárás jutott. Csak egy kis eső esett, ahogy kiszálltunk az ülőliftből Losenheimben, de hamar elvonultak a felhők. Itt pisztrángos tó és egy fölé magasodó vár köszöntött minket. Alpesi réteken át jutottunk vissza Sonnleitenbe, a távolban a Schneeberg épp vastag felhőtakaróba burkolózott. Odaföntre valószínű, hogy több eső jutott. Kocsival érkeztünk Puchbergbe, ahol körbejártuk a tavat és pihentünk a színes virágokkal és illatos rózsákkal teleültetett parkban és megnéztük a Salamander végállomását.

Hazafelé egész véletlenül vetődtünk el Kobersdorfba (Kabold) és ha már vára ránk kacsintott az út széléről, megálltunk nézelődni. Az udvarban épp színpadot állítottak fel, az épületbe nem lehetett bemenni. Szemben a várral az egykori zsinagóga romos épülete állt. Azt hiszem, látnivalókban gazdag volt ez a nap is.

A Schneeberg vonulata mindvégig előttünk tornyosult.

Útirányok a Sebastian-vízesésnél.

Táj kecskével.

A vízesésnél álló Sebastianhütte.

Kosborok.

A Sebastian-vízesés.

A víz hűsítően zubogott alá.

Csobbanás.

Madársisak orchidea.

Harangvirág kelyhe.

A vízesés felett a csobogókkal tarkított Sebastian-patak mentén haladtunk tovább.

Emléktábla 1967-ből.

Megcsócsált vargányacsalád.

Zubogó.

A vízeséstől a kék jelzésen haladtunk.

Haranglábak.

Madárfészek orchidea.

Úton Mamauwiese felé.

Rét agárkosborral.

Varjúköröm virágok.

Gyapjúsás.

Margaréták.

A Schneeberg kopár sziklái.

Muskátlik az ablakban.

Épp felhőben úszik a hegycsúcs.

Legelészők.

Kilátás bocikkal.

Körtike - egy a ritka alpesi virágok közül.

Erdei pinty.

Szerpentin.

Mini vízesés, melynek vize a turistaúton folyik tovább.

Visszatekintés.

Hegyoldalban. Úton az Edelweisshütte felé.

Álca.

A patakmeder, mint turistaút.

Fenyők között.

Újabb orchideák.

Köd ereszkedik a tájra.

Az Edelweisshütte 1235 méter magasan.

Köd előttem, köd utánam.

Egy csipetnyi tavaszias érzés.

Az ülőlift (Schneeberg Sesselbahn) a hütte alatt.

Ködbe borult táj.

Lefelé.

Tisztul a köd.

Losenheim vára.

Pisztrángos tó, háttérben a Schneeberggel.

Délutáni szundi.

Kibukkan az egyik csúcs a felhők mögül.

Alpesi táj.

Ezt a kicsit bénán, nagyjából berajzolt útvonalat jártuk végig.

Puchberg.

A tó kacsái.

Tükröződés.

Körbejártuk a tavat.

Rózsatenger.

Muskátlik mindenütt.

A Schneebergbahn szalamandrája.

Befut a vonat a végállomásra.

Kobersdorf vára.

A kapu.

Zsinagóga.

2018. június