Már vágytam a vízhez ebben a hőségben, így estefelé kinéztünk a Római-partra. A víz illata és a kavicsok, kagylók gyűjtögetése mellett azonban egy másik csodának is részesei lehettünk. Amikor a vizet rózsaszínűre festette a lenyugvó nap és az uszadékfák partra vetődött szörnyekre hasonlítottak a gyérülő fényben, még nem sejtettük, hogy ma este csípjük el ezt a különleges eseményt, ami mára egyre nagyobb bizonyossággal következik be július végén, augusztus elején: a Duna virágzását.

A dunavirág (Polymitarcis virgo) egy kérészfajta, a tiszavirág (Palingenia longicauda) rokona, és az utóbbi években, pontosabban 2012 környékén jelent meg újra a Dunán, a Rábán és az Ipolyon is, a javuló vízminőségnek köszönhetően. Azonban üröm az örömben, hogy a kivilágított hidak lámpái vonzzák ezeket a rövid életű rovarokat, melyek egy utolsó, gyors vedlés, párválasztás és násztánc után így nem a vízbe, hanem az aszfaltra rakják petéiket.

Amikor a Római-partról felmentünk az újpesti vasúti hídra, már sötétedett, és a lámpák fényénél először csak néhány, majd egyre több és több rovart láttunk keringeni. A híd közepe táján már rengetegen voltak, szinte beleptek bennünket. Ahogy fotóztam, a lencsére is rászálltak.

Még akkor is láttunk a lámpafényben táncoló kérészeket, amikor már a házak között jártunk, távol a Dunától, mintha  - sajnálatos módon - az egész várost megszállták volna. Néhány nappal később Szentendrén jártunk, ahol a part menti sétány lámpái alatt kérész-szőnyeg hevert a tűző napon. Ha Budapesten sok rovar rajzott, akkor itt töménytelen mennyiségben lehettek jelen. Remélem, jövőre is láthatjuk őket.

Alkonyodik a Dunánál. Ekkor még nem sejtettünk semmit.

Partra vetett tuskó.

Uszadékfák a hídnál.

Extázis.

Landolás és vedlés.

Vedlés után, elröppenés előtt.

Villámvedlés.

Gyorsan, gyorsan!

Kutatás a partnerek után.

Kérésztánc.

Gyors átöltözés a buli előtt.

Dunavirág.

2018. augusztus