Korán indultunk, az autópályán alig volt forgalom. Az aranyos napsütésben lustán nyújtóztak el a rétek, melyek felett kékes pára szállt. A harmatos fű csillogott, pókhálók feszültek a szálak közt.
Még a reggeli órákban megérkeztünk Szelcepusztára, hogy elfoglaljuk szálláshelyünket a turistaszállón, majd megcsodáltuk a közeli vadaspark madárdalos legelőin békésen reggeliző lovait. Tőlük elkerítve szarvascsorda tűnt fel, de a tölgyes fái hamar el is nyelték, csupán egy-egy agancs látszott ki a sárguló lombok közül. A két napos ittlétünk alatt a Kéktúra 24.b túrájának Aggtelek - Jósvafő - Derenk - Szabó-pallagi erdészház - Bódvaszilas szakaszát tettük meg.
Az első napi túránkat Aggtelekről, az UNESCO világörökségi Baradla-barlang itteni bejáratától indítottuk egy verőfényes reggelen, és pecsétszerzés után a Baradla tanösvényen indultunk útnak a karrmezőkön. A kis sziklákkal megszórt terep, melyet itt ördögszántásosnak hívnak, jellegzetessége a tájnak, és a nap végére megéreztük a lábunkon, hogy bizony megerőltető rajta végigmenni.
A Magas-hegy oldalgerincéről leereszkedve letértünk a Kéktúra ösvényéről, és kis kitérővel megérkeztünk a Baradla-barlang jósvafői bejáratához, a mellette álló Tengerszem hotelhez és a mérnök-barlangkutató munkásságát bemutató Kessler Hubert Emlékházhoz. A barlangra sajnos nem jutott idő, de így is volt bőven látnivaló. Először az innen néhány lépésre található, A Jósva-forrás hideg karsztvizének felduzzasztásából létrejött Tengerszemet látogattuk meg. Mintha a Plitvicei-tavaknál jártunk volna, a tó vize ugyanolyan türkizkéken szikrázott az erdő alján. Felszínén sárga falevelek ringatóztak és vízinövény szőnyeg fürdőzött az őszi napsütésben. A sekély vízben pici halakból álló raj pihent, és rebbent szét minden rezdülésre.
A barlang bejáratánál kis pihenőt tartottunk, megnéztük a Kessler emlékházat, pecsétet szereztünk, majd visszamentünk a Kéktúra vonalára és kisvártatva megpillantottuk Jósvafő református templomának barokk tornyát. A templom feletti dombon lévő temető régi, faragott fejfái kelet felé néztek, majd elhagyott zsidó temető sírkövei között vezetett utunk. Elhaladtunk a templom mellett, majd a faluban átkeltünk a patakon és az erdőbe nyúló tájban hirtelen villanypásztorral elkerített területtel találtuk szembe magunkat. Ahogy ezen áthaladtunk, hangos dobogást hallottunk és az erdős domboldalról hucul lovak vágtáztak az elkerített tisztásra, hogy igyanak. Meglepődöttségünkben csak bámultuk őket, gyönyörűek voltak! Eztán felkapaszkodtunk a Kuriszlán oldalán és a fennsík nyílt terepén elénk tárult a táj. Az itt élő hucul ménes legelőhelyére érkeztünk és legnagyobb csodálatunkra a csoportokban vagy egyedül legelésző barna, fehér vagy pöttyös-foltos lovakat egyáltalán nem zavarta jelenlétünk, ahogy a Kéktúra útvonalát követve átszeltük élőhelyüket. A fűben furcsa módon holmi elkésett virágzású nyári virág helyett igazi csodára leltünk egy csokornyi tavaszi hérics sárgálló virágai képében.
Még épp alkonyat előtt érkeztünk meg Szelcepusztára, ahol finom vacsora várt minket, majd pihenésképp hallgattuk az erdő hangjait a ház előtti padokon. Felragyogtak a csillagok, szarvasok bőgtek az erdőben, egymásnak válaszolgatva.
Másnap reggel Szelcepusztáról indultunk tovább, de még volt idő körbenézni a környéken. A vadaspark lovai most is békésen legelésztek, a szarvascsorda tagjai pedig ide-oda szaladgáltak területükön. A kicsik suta léptekkel próbálták beérni a nagyokat, melyek kecsesen szökkentek előttük. Távolabb vadászház rejtőzött a fák közt, egy másik elkerített területen pedig vaddisznókat láttunk a sűrűben és állítólag sok erre a borz, így a közeli tanösvényt erről az állatról nevezték el.
A kék jelzésen gyalogoltunk a Ménes-völgy erdejében. A barna avarból gombák törtek elő, a tisztásokon zsidócseresznye lampionjai piroslottak és őszi kikericsek rózsaszínes virágai csillogtak a reggeli harmatcseppektől. Megérkeztünk a szomorú sorsú Derenk romközséghez.
A falu lengyel származású lakói a gyenge minőségű földek megművelésével, favágással, szénégetéssel foglalkoztak, de hogy megéljenek, kénytelenek voltak kereset-kiegészítésképpen orvvadászatra és csempészésre adni a fejüket, ami nem tetszett Horthy Miklós kormányzónak, akinek a környéken voltak vadászterületei. Utasította az itt élőket, hogy hagyják el falujukat. A többség ellenállt, így 1943-ban erőszakkal telepítették ki őket, házaikat lerombolták. Az egykori iskola épületében ma emlékkiállítás található, a dombtetőn kis kápolnát és emlék-kőkeresztet emeltek.
Derenken pecsételtünk, majd nekiindultunk az itt is jellemzően karros vidéknek. Kitérő volt ugyan, de megérte felkapaszkodni a közeli Szádvár romjaihoz, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a tájra és a Szalonnai-hegységre.
A karrmezők mohos köveibe kapaszkodó fák közt értük el a Lakatos-forrást, mely a közeli Meteor-barlang feltárása során balesetben elhunyt kutatónak, Lakatos Lászlónak állít emléket. Az avarral borított talajban mély lyukak ásítottak, víznyelők, töbörök tették érdekessé, és nem kicsit veszélyessé a környéket.
A Szabó-pallagi erdészháznál kicsit pihentünk, pecsételtünk, majd folytattuk utunkat és nemsokára feltűnt az alattunk elterülő Bódva-völgy Bódvaszilassal és a háttérben húzódó csonka sziluettű Esztramos-heggyel. A Meteor-barlang egyik lezárt bejárata és egy óriási tölgymatuzsálem mellett elhaladva már lejtős volt az út, így könnyedén tettük meg a hátralévő szakaszt. Egyre közeledtünk Bódvaszilashoz, tornya csalogatott minket és magtára is egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűnt. Végül befutottunk a vasútállomásra, ahol a csapat búcsút vett tagjaitól és ettől a csodás tájtól.
Hazafelé indulás előtt azért még gyorsan meglestük Szalonna templomát, de sajnos zárva találtuk. Azért megért néhány képet!
Reggeli csendélet lovakkal.
Tarkabarka táj.
Kilátópont a Baradla Tanösvényen.
Vajszínű ördögszemek.
Mosolygó birs.
Útjelző.
Jósvafő felé menet.
Jósvafő, Tengerszem Hotel.
Eltévedt sikló keresett menedéket a fal mellett, míg mi pecsétet szereztünk.
A jósvafői Tengerszem.
Türkiz árnyalatok.
Halraj a sekély vízben.
Vízinövények.
Tavi kép.
Mocsári nefelejcsek.
Tükröződések.
Egy csipetnyi Plitvice.
A Baradla-barlang jósvafői bejárata.
A Kessler Hubert Emlékház kiállítása.
Pecsétviasz gomba.
Faragott fejfák Jósvafőn.
Elhagyott zsidó temető.
Jósvafő templomának tornya.
Cica lapul a kertben.
Jósvafői képeslap.
Kaptatunk.
Őszi színpompa.
Imola.
Vöröslő föld.
Tarka táj.
Hucul lovak.
Már nincs sok hátra.
Tavaszi héricsek sütkéreznek a délutáni napsütésben. Nem érdekli őket, hogy épp október van.
Pihék.
Báránykák alatt.
Egy kitartó vadmurok.
Rozsdába öltözött fák.
Fény-árnyék játék a fenyves alján.
Dámvad hímek csapata a szelcepusztai vadasparkban.
A lányok is összegyűltek.
Kék-piros.
Mályva.
Zsidócseresznyék piroslanak a fűben.
Harmatos őszi kikericsek.
Színpompa.
Szarvasnyomok.
Őzlábgomba.
Zöld-kék-piros-sárga színkompozíció.
Derenk.
Mementó.
Szádvár romjai.
Kilátás a várból.
Lakatos-forrás.
A Szabó-pallagi erdészház.
A Meteor-barlang bejárata.
Ősöreg tölgy.
Bódvaszilas templomtornyával és magtárával, a háttérben az Esztramos-hegy csonka orma.
Mácsonyaformáció.
A bódvaszilasi magtár, mely kiállítótérként üzemel.
A szalonnai református templom és harangláb.
2018. október
