Élt hajdan egy Kacsics András nevű várúr. Beleszeretett a szomszéd földesúr szépséges lányába, ezért elrabolta és bezárta a vár tornyába. A szép fogoly boszorkány dajkája szövetséget kötött az ördöggel. Az ördögfiak hollókká változva elhordták a torony kő falát. A világ azóta is Hollókőnek ismeri a várat és az alatta elterülő kis palóc falut.

Így szól az egyutcás, kicsiny cserháti zsákfalu története a várat formázó kőszobor felirata szerint, melyet a várhoz vezető úton lelhetünk meg.

Építészeti emlékeinek és egyedülálló népművészetének köszönhetően Hollókő 1987 óta a Világörökség része. Az Ófalu több mint száz éves, mára felújított portái a tájegységre - palócföldre - jellemzően fatornácosak, előreugró tetőzetű, kontyolt nyeregtetővel. Ezeket ma már nem lakják, azonban meglátogatásukkor találhatunk bennük fazekas-, kosárfonó- vagy fakanálkészítő műhelyet, babamúzeumot, viselet tárat, kézműves nyomdaműhelyet, ajándék- és, sajtboltot vagy akár szálláslehetőséget is.

A kő alapra emelt fatornyos, zsindelytetős, vályogból épült templom 1889-ből való, a falu legemblematikusabb építménye, még egyszerűsége ellenére is.

Márciusi ottjártunkkor már esteledett, így nem lehettünk részesei a vásári forgatagnak, cserébe zavartalanul sétálhattunk az utcán, melyre meghitt csend borult.

Képgaléria:

2019. március