Amikor kiszálltunk a szentbékkállai Kőtenger parkolójában az autókból, a szemerkélő esőben és vad szélben rájöttünk, az április valóban szeszélyes évszak. Ennek ellenére nekiálltunk a Kéktúra 6. szakaszának soron következő és egyben a Balaton-felvidéki utolsó darabkájának és végigjártuk a sziklás vidéket. Persze az Ingókő sem maradhatott ki. Fekete kökörcsinek és ibolyák bújtak meg a fűben, a sziklák ún. madáritatóiban (vízzel teli mélyedések) hullámzó vízben tükröződtek a fák.
Földúton, szántók és legelők közt mentünk tovább, jobb kéz felől marhacsorda legelészett és mikor látták közeledtünket, elindultak mellettünk és kísértek minket egy darabig. Előttünk a Tóti-hegy csúcsosodott a távolban, de mi a Csobánc csúcsára törtünk.
Hamarosan nekifogtunk a szerpentin megmászásának. A fák közt kankalinok virítottak. Az avarban piros csészegombák bújtak meg, a cseresznyefák fehér ruhát öltöttek. Présházak, elhagyott levendulások és orgonabokrok között vitt az út. A szőlők még kopasz tőkéjén már piciny levelek zöldelltek. A csúcs alatti nem sokkal pad állt, innen beláthattuk az egész Káli-medencét és hegyeit a Badacsonnyal, a szigligeti Vár-heggyel és a Szent György-heggyel egyaránt. Az utat kutyatejek tömege színezte sárgára. Lépcső lépcsőt követett és ahogy nyílt terepre értünk, a szél elviselhetetlen lett. A csúcs peremén álló rúd zászlaját tépte, meg persze a kabátunkat is. Kivörösödött arccal nyomtuk be a pecsétet (ami nem olyan régen elérendő cél a kéktúrások körében, korábban itt nem volt bélyegző), majd behúzódtunk kicsit egy szélvédett helyre, ahol kifújtuk magunkat. Lefelé meredek, sziklás út vezetett, mely kissé csúszott az esős időben, nem kis kihívást jelentve.
Műúton érkeztünk meg Káptalantótiba, ahol már fészkét csinosítgatta a gólya és a járda mentén vadcitrom bokor virágzott. A nap végén még ellátogattunk Devecserbe, annak is a vörösiszap katasztrófa károsultjai részére épített új településrészébe, ahol a Makovecz Imre tervei alapján épült Újjászületés kápolnája áll. Teteje csillogott az esőtől, mely kitartóan ostromolta a tájat, így a bámészkodás is hamar véget ért.
A Kőtenger sziklái.
"Madáritatók".
Sziklák kontra fák.
Fekete kökörcsinek.
Gulya kísért minket egy darabon.
Anyai szeretet.
Tavaszi kankalin, tavaszi lednek és pettyegetett tüdőfű levelei.
Présház orgonákkal.
Házikó a hegy lábánál.
Piros csészegomba.
Levendula ültetvény.
Az irány jó.
Szőlőlevelek.
Szerpentin a várhoz.
Lépcsősor.
Csobánc vára.
A pecsét.
Várfalak.
Megérkezés Káptalantótiba.
Gólya.
A devecseri Újjászületés kápolnája.
2019. április
