Az eredeti terv szerint a  Lóczy Lajos Tanösvényen jártuk volna be a Nagy körtúrát a Családi Szabadidőparktól indulva, de mi, renitensek az első gejzírkúpnál (Hármashegyi-kúp) úgy döntöttünk, inkább könnyebb utat választunk. Az odafelé vezető úton  fákra kihelyezett, vicces feliratokkal díszített madárházakat láttunk, majd a kúpon megcsodáltuk a Belső-tavat és az apátság tornyait. Szemben levendula mező lilája hívta fel a figyelmet. A kúp sziklái közt ezernyi vadvirág virított, mint a ritka Orlay-murok és a nagyezerjófű. Egy napsütötte részen hasas zöld gyík pihent és tűrte a fotósok kíváncsiságát.

Az ösvényről visszakanyarodtunk a tóhoz mely partján szürkemarhák legeltek és kócsagok szálltak felettük. A nádasban kacsa család vett úszóleckéket, a leveleken egy-egy szitakötő pihent meg. Vadvirágos mezőkön, szalmabálák mellett kerültük a tavat, majd elértünk a már korábban látott levendula ültetvényhez. A virágok még épp csak nyíltak, frissen lengedeztek a szélben.

Az Ófaluba érve kiültünk a korzóra és néztük a Balaton állandóan változó színű, türkizes vizét. Szemből viharfelhő érkezett, dörrent az ég, a tó közepén csak néhány vitorlás fehérlett a felhőárnyékok között. Betértünk az apátságba és végigsétáltunk a kiállításokon, bementünk az altemplomba is. A napot a mellette nyílt cukrászda finomságai és a balatoni panoráma koronázta meg.

A Visszhang-dombon az Echo szobor még mindig hallani vélte a visszhangot, az utcácskák házainak ablakában muskátli virított, a boltocskák polcai rogyásig voltak levendulás termékekkel és a virágágyakban a rózsák mellől sem hiányozhattak a levendula tövek.

Mielőtt visszautaztunk volna Budapestre, még megnéztük Balatonudvari híres szív alakú sírkövekből álló műemlék temetőjét. Az információs tábla szerint 1770-80 körül nyitották a református és római katolikus hívek számára. A szív alakú sírköveket a monda szerint egy"udvari" kőműveslegény készítette az akali határában fejtett kövekből. Az előtérben a műemlék temető található szív alakú köveivel, mögötte a református és a római katolikus, míg a két temető sarkában egy izraelita sírkő bújik meg az örökzöld fák alatt.

Csopaknak vettük az irányt, ahol a Víg molnárban finom halászlét szürcsöltünk, miközben a működő műemlék malomkerék lassan forgott. Aztán útnak indultunk,  nehéz szívvel vettünk búcsút a balatoni tájtól.

Hűsölő gulya a Belső-tó partján.

Kócsag.

Szoba kiadó.

Kilátás Tihanyra.

Levendulától lila táj.

Kakukkfű.

Nagyezerjófű.

Pocakos zöld gyík.

Orlay-murok.

Hattyú család.

Kéklik a len.

Tóparti kilátás.

Nyári hangulatok.

A távolban feltűnik az Apáti-hegy kilátója.

Hím zöld gyík nászruhában (erről kéklő feje tanúskodik).

Bodza és levendula.

Klasszikus képeslap-kép.

Bimbós levendulák.

Virágos ablakok.

Levendula-bicikli.

Kilátás a Badacsonyra és az Ábrahám-hegyre az apátságtól.

A magtár épülete ma kiállítótér.

Az apátság.

I. András király és Anasztázia királyné szobra.

Kikötő.

Vitorlák.

Vihar jön.

A kék árnyalataiban játszott a tó.

Az apátság.

Altemplom.

Balaton part.

Portéka.

Rózsakert.

Mini kiállítás.

Echo.

Még a csatornafedél is szép itt.

Levendula lepárló a Levendulaháznál.

Szív alakú sírkövek Balatonudvari főútja mellett.

Egy finom halászléért ide érdemes betérni.

2019. június