A semmering túra utáni nap  Sopron és környékének látnivalóinak felkeresésével telt. Most Sopron belvárosával kezdtük, mert szegény mostoha módon mindig kimarad.

A Tűztorony megunhatatlan, hiába láttam ezerszer. Jó volt rákukkantani a városra a magasból. A legfelső szinten egy animáció mutatta be az 1676-os nagy tűzvészt, amint házról házra terjedve emészti fel az egész várost. Sopron azonban előnyt faragott a katasztrófából, és lakói önerőből építették újjá, a kornak megfelelően barokk stílusban.

A város egyik legszebb múzeuma a Storno gyűjtemény. Id. Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben. Már gyermekkorában kitűnt rajztehetsége, de a család nem engedhette meg magának taníttatását, így apja mesterségét, a kéményseprést folytatta. Legényvándorlása során érkezett Sopronba 1845-ben. Művészi érdeklődése és pártfogói révén, akik felismerték és méltányolták tehetségét, megismerkedett bécsi művészekkel és az 1850-es években hónapokat dolgozhatott Bécsben. Műemlékek felmérésével, lerajzolásával foglalkozott, és tárgyakat tervezett. Elkezdett műtárgyakat gyűjteni, ezen a szenvedélyen fiai is osztoztak vele. A múzeum kiállítása a művészcsalád gyűjteményét mutatja be a szobákban, amelyet a család 1875-1984-ig lakásként használt. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak 19. század végének divatos historizáló lakáskultúrájáról. (Forrás: Soproni Múzeum honlapja)

Elbúcsúztunk a belvárostól és Hegykőre utaztunk, ahol a Csipkeházat néztük meg. Egy szépen felújított tájjellegű épületben található az egyedülálló höveji csipkegyűjtemény ahol berendezett konyhát és szobát is láthatunk. "A bölcsőtől a szemfedélig" című kiállítás darabjait egytől-egyig a Kis Jankó Bori-díjas, Népművészet Mestere címmel is rendelkező Szigethy Istvánné készítette. Technikája a lyukhímzés, melyet pókozásnak hívnak. (Forrás: Csipkeház honlapja)

Hidegségen a falucska kincseit fedeztük fel, mint forrását, egy felújított pincéjét, a paplakot és a  rotundájáról híres, középkori eredetű  Szent András templomot. A rotunda valószínű, hogy a 12. századból származik. A freskókat a tatárjárás után, feltehetően 1250 körül készítették. A templom  falainak kövein több mesterjegyet is megfigyelhetünk. A templom csak vezetéssel látogatható. (Völgyi József +3620-325-4237)

A forrás a falu központi részén, egy kis parkban található. Közelében Grubits János fafaragó mester által készített faragott névtáblák találhatóak, Hidegség lakosainak nevével. szerencsére a lista bővíthető. (Forrás: Hidegség honlapja)

Túraprogramunk harmadik napján már hazafelé vettük az irányt Budapest felé, de mivel Pannonhalma útba esik és minden évben felmerül, hogy megnézzük az apátságot, most erre is sort kerítettünk.

A több mint ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátságot a Bakony és a Kisalföld találkozásánál elterülő dombra építették, hogy lakói minél közelebb lehessenek Istenhez. 1996 óta a Világörökség részét képezi, lévén hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű egyházi, kulturális és oktatási-nevelési központ. Idegenvezetéssel jártuk be az apátságot, így megtekinthettük a Bazilikát, az altemplomot, a több ezer kötetet számláló könyvtárat és a kerengőt. Az apátság különlegessége a Porta Speciosa (ékes kapu), mely nem a külvilág felől, hanem a kerengőfolyosóból vezet a templomba.

Az apátságon kívül is akad látnivaló. Az arborétum és gyógynövénykert levendulától és egyéb gyógynövényektől illatozik. Elsétálhatunk a Milleniumi emlékműhöz vagy a Boldogasszony-kápolnához, és gyönyörű a kilátás a Lombkorona Tanösvényről és a Boldog Mór kilátóból. Ehetünk-ihatunk a Viator apátsági étteremben és illóolajakat, gyógynövényes krémeket és egyéb portékákat vásárolhatunk az apátság boltjaiban. (Forrás: Az apátság honlapja és kiadványai)