Az osztrák Dunakanyar már régóta piszkálta az érdeklődésemet, így egy csodaszép őszi napon egy családi kirándulás alkalmával autóval jártuk be a szőlőtermesztéséről és a barokk építészet gyöngyszemeiről híres, mindössze 30 km hosszú folyóvölgyet. A Melk és Krems an der Donau közötti Duna-szakasz nem véletlenül került fel az UNESCO világörökségi listára, minden lépésnél megelevenedik a történelem a prehisztorikus kor vénusz szobraitól kezdve a barokk kastélyokig.
Melk
Utazásunk első állomása a Duna jobb partján fekvő Melk és az osztrák barokk építészet egyik legszebb példája, a melki Szent Benedek-rendi apátság volt. A napsárga épületegyüttesben már 900 éve élnek bencés szerzetesek, akik lelkipásztori feladataik mellett az oktatásra is mindig nagy hangsúlyt fektettek. Nem véletlen tehát, hogy a kolostorhoz egy mintegy 100 000 kötetet számláló, freskókkal díszített könyvtár tartozik, melyben ezen felül megközelítőleg 2000 kéziratot is őriznek. 1997-ben ezek közt találták meg a Nibelung-ének egy, a 13. századból való töredékét. Az apátság orgonája sem mindennapi darab, 1768-as látogatása során maga Wolfgang Amadeus Mozart játszott rajta.
Melket elhagyva kicsit időztünk a Duna partján. A partszakaszt keresztül-kasul csíkos, lapos, kerek vagy gömbölyded kavicsok borították. Néhányuk a zsebemben landoltak, hogy a kő-és ásványgyűjteményem újabb darabjaivá váljanak, és jó móka volt a vízparton kőtornyokat építeni belőlük.
Willendorf
Melket elhagyva áttértünk a Duna bal partjára, ahol egy titokzatos nőalak nyomába eredtünk. 1908-ban itt találta meg Szombathy József régész a prehisztorikus művészet egyik legjelentősebb leletét, a willendorfi vénusznak keresztelt ősanya szobrocskát. A hangsúlyos idomokkal rendelkező 25000 éves, feltehetően a Gravetti kultúra kisplasztikáihoz sorolható figuráról keveset tudunk. Megtalálásakor vörös okker festék borította, melyet temetkezések alkalmával használtak, és anyaga is fejtörést okozott a tudósoknak, ugyanis olyan szemcsés mészkőből faragták, mely Willendorf környékén egyáltalán nem fordul elő, csupán 136 km-rel arrébb, a csehországi Brno közelében. A szobor ma a bécsi Természettudományi Múzeumban látható, de lelőhelyét és másának szobrát a falu szélén egy kis ösvényen, a vasúti töltés feletti dombocskán találhatjuk meg, és Venusium elnevezéssel külön múzeum is bemutatja a rejtélyes nőalak történetét.
Sankt Michael
Különös erődtemplomáról híres, ami közvetlenül az autóút mellett emelkedik. A román kori alapokra épült késő gótikus, többször átépített templom kerek tornyának lépcsőin sétáltunk fel, melyet Rudolf Pleban osztrák grafikus és festő-szobrász sgrafitto technikájával készült képe díszít. A torony magasságával majdnem megegyező méretű festményen a Duna völgyének történelme jelenik meg. A toronyból kilépve csodás panoráma tárult elénk a városka színes házaira, a templom mellett húzódó útra és a Duna kék vizére. Innen beláttunk a templom belső kertjében helyet foglaló temetőbe is, melynek számos virágos sírja és hangulata Hallstatt sajátos temetőjét juttatta eszünkbe. Az ősi címerek és feliratok is sejttették, hogy nagyon régi településen járunk. Felettünk magasodott a templom tetőzete, melynek gerincén fura állatfigurák sorakoztak. Többféle történet kapcsolódik hozzájuk.
Ezek a szóbeszéd szerint „Szent Mihály hét nyulát” ábrázolják, de ló, szarvas és kutya formájúaknak is gondolják őket. Az egyik rege szerint egyszer olyan sok hó esett, hogy a nyulak átszaladhattak a tetőn, de amikor a hó hirtelen olvadni kezdett, a nyulak a tetőn ragadtak, nem bírtak lejönni többé, és kővé változtak. Egy másik változat szerint a templom építője, akit Siebenrösslnek, azaz „Hét kicsi lónak” hívtak, nem tudott írni, így hét kicsi lószobor képében akarta nevét az utókorra hagyni. Egy harmadik változat szerint a tetőfedőket hívták Siebenhaasnak, vagyis „hét nyúlnak”, így ők is szobrokba öntve akarták nevüket megörökíteni. A tudományos kutatások szerint az agyagfigurák vadászatot mutatnak be és a jelenet védővarázslatként szolgált, ahol az elöl futó szarvast öt kutya és a sor végén a lovas vadász követi.
Joching
700 éves barack és mályvaszínű, kőfülkékkel és szobrokkal díszített épületegyüttese ma a Weingut Holzapfel nevet viseli. 1696-ban a tiroli származású Jakob Prandtauer, aki nem mellesleg a melki apátság építőmestereként vonult be a történelembe, barokk ékszerdobozzá építette át az 1308-ban emelt egyszerű, a présház jellegű gazdasági épületet. A kétszintes, árkádos udvaron érdemes kicsit elidőzni és megkóstolni a kiváló borokat, vagy sétálni egy kicsit az épület előtt található almafák alatt.
Dürnstein
Az egyik leglátogatottabb célpontja a Wachauba látogató turistáknak és ezt már a városkapunál éreztük, hiszen a tömeg szinte elsodort minket. A városka legkiemelkedőbb látnivalója a barokkos díszítettségű stukkókkal teli Ágoston-rendi kolostor és plébániatemplomának kék-fehér színben pompázó tornya. A városka felett vigyázza a Duna völgyét a Künringerek által 1130 körül épített dürnsteini vár, melyben 1192-93 között I. Richárd angol király, ismertebb nevén Oroszlánszívű Richárd raboskodott.
Krems
Az ezeréves város Melk mellett a Duna menti régió másik kiemelkedő települése, melyet Wachau kapujának is neveznek. Bájos sétálóutcáján boltok és kávézók özöne fogad, de ha betérünk a kisebb utcácskákba, egyre-másra botlunk bele a térségre jellemző 15-16. századi, sokszor kőfülkés, erkélyes vagy árkádos udvarral rendelkező épületekbe. Hol egy szent szobra, hol egy címer, hol egy növénymotívum tűnik fel a sokszor sgrafitto-s házakon, és hirtelen olyan érzésünk támad, mintha évszázadokat utaztunk volna vissza a múltba. Az egyik legrégibb épület a belváros kellős közepén terpeszkedő, a korai gótika stílusjegyeit hordozó Gozzoburg, mely tulajdonosáról, egy főbíróról kapta nevét. A barokk stílusú Steiner Tor vagy steini kapu Krems szimbóluma. A 19. század utolsó harmadáig a várost fal vette körül, melyet fokozatosan elbontottak három másik kapuval egyetemben. 2005-ben, Krems várossá válásának 700-adik évfordulója alkalmából a kaput teljeskörűen felújították.
Furth bei Göttweig
Kremset elhagyva ismét a Duna jobb partján autóztunk és már messziről feltűnt a 422 méter magas Stiftsberg dombjára épült Furth bei Göttweig tornyos kolostorépülete. A bencés apátságot 1083-ban alapította Szent Altmann passaui püspök. Viszontagságos évszázadok után a 17. század második felében a barokk átépítések időszaka hozta meg a felvirágzást. Az épületegyüttes legértékesebb részét képezi a gazdagon díszített, kéttornyú apátsági templom, valamint a kolostor Császár-lépcsője, melyet Paul Troger osztrák rokokó festő 1739-ben készült freskói tesznek Európa egyik legszebb lépcsőjévé. Dísztermei, gobelinszobája és 120 m2-es könyvtára is egyedülálló. Ajándékboltjából nyíló erkélyéről csodás kilátás nyílik a távolban elterülő Kremsre és a Duna egy pici szeletkéje is látszik. Az épületegyüttes mai alakját Lukas von Hildebrandt udvari építésznek köszönheti.
Aggstein
Utolsó állomásunk a 320 méter magas sziklára épült vár, a Künringek sasfészke volt. A ma már csupán romjaiban létező várból nyílik Wachau leglenyűgözőbb panorámája a Dunára és annak kanyarulatára. Úgy hírlik, egykor a várudvaron található rózsakert börtönként szolgált az ide hurcolt rabok számára, akik választhattak: vagy éhen halnak, vagy a mélybe vetik magukat. Ma a rózsakert helyét az alpesi növényeket bemutató Wachauer Alpengarten vette át.
Wachautól stílusosan a Duna partján vettünk búcsút, majd az autóból hosszú percekig néztük az elsuhanó túlpart teraszos szőlőültetvényeit, múltidéző épületeit és erődszerű tornyait.
A melki apátság kupolája.
Szélkakas és kapu.
Az apátság épülete.
Szökőkút a belső udvarban.
Torony és kupola.
Napsárga részletek.
A termekben is sok szépség rejtőzik.
Lépcsőforduló.
Az apátság előtti park szökőkútja.
Kavicsos Duna part.
Jönnek-mennek a sétahajók.
Kőtornyok.
A willendorfi vénusz lelőhelyéhez vezető út jól ki van táblázva, így könnyen odatalálhatunk.
A szobor mása és a lelőhely.
Irány a Venusium!
Sankt Michael temetőkertje.
Az erődtemplom.
Négy a hét nyúlból.
Joching, Weingut Holzapfel.
A Duna vízállása 1954-ben.
Őszi csendélet.
Szőlőlevelek és erikák közt.
Érik az alma.
Jochingi utcácska.
Kecskés (?) céhtábla 1946-ból.
Zöld veltelini fürtök.
Dürnstein.
Belső udvar a kék-fehér templomtoronnyal.
Díszes kapualj.
A stukkókkal díszített templomtorony.
Sziklaképződmények a dürnsteini vár mellett.
Krems.
Mária gyermekével.
Tükröződések.
Fogadó muskátlikkal.
Steiner Tor.
Díszített házak.
Templomtorony.
Meglepetések mindenhol.
A legfurább ház a városban.
Még egy különlegesség.
Gasthaus Jell.
Sajátos díszítés.
Krems térképe.
Furth am Göttweig.
Térkőkör.
A göttweigi épületegyüttes.
Templombelső.
A 13. századi Erentrudis-kápolna.
Kilátás a teraszról a szomszédos Krems városára.
Teraszos szőlőültetvények.
2019. szeptember
