Amilyen kicsike ország Belgium, annyira hosszú volt a lista, mellyel a kezemben megérkeztem. Csoki, sör, sajt és waffel, UNESCO világörökségek, templomok, harangtornyok, pisilő kisfiú és kislány hazája. A Hollandia, Németország, Luxemburg és Franciaország által határolt Belgium, vagy becsületes nevén Belga Királyság tengeri területeivel együtt is csupán 33 990 km², így rövid időn belül bejárhatjuk az egész országot, de akár szomszédolni is átugorhatunk egy röpke párizsi vagy rotterdami kiruccanás erejéig.
A mi székhelyünk Mons volt, innen utaztunk tovább autóval és vonattal. Bájos főterén áll az 1440 és 1443 között épült gótikus, zöld tornyú Városháza. Főbejáratánál kis majom szobra áll, és a szóbeszéd szerint szerencsét hoz, ha megsimogatjuk a fejét. A városkában ma három egyetem is működik és még saját ünnepe is van, a Ducasse de Mons (ismertebb nevén Doudou), melyet pünkösdvasárnap rendeznek meg. Ilyenkor ezrek vonulnak a főtérre, hogy megnézzék Szent György és a sárkány harcát, mely a jó a gonosz feletti győzelmét szimbolizálja. Szent Erzsébet kultuszának is van nyoma a városban, a magyar királylány nevét viselő templom falain még két magyar címerrel is találkozhatunk. Mons legkiemelkedőbb látnivalója az UNESCO listás harangtorony, melybe fel is lehet menni, igaz, mi kihagytuk.
Brugge városára csak egy nap jutott, ami kevésnek bizonyult. Észak Velencéjének is hívják, mivel számos csatorna szeli át, így akár hajóval is felfedezhetjük a macskaköves utcácskákból álló történelmi belvárost, ami a városvezetés példás erőfeszítéseinek köszönhetően a mai napig őrzi középkori mivoltát. Ezért az UNESCO 2000-ben fel is vette a világörökségi listára. A főtér színes házai mögül méltóságteljesen emelkedik ki harangtornya, a Belfort. Szűk lépcsőházban, mintegy 366 lépcső megmászásával juthatunk fel a nyolcszögletű toronyba, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra.
Az eredetileg román stílusban épült Szent Vér-bazilika (Heilig-Bloedbasiliek) a Burg tér sarkában található, aranyszobrokkal díszített épület. Különlegessége abban rejlik, hogy itt őrzik Krisztus vérének egy cseppjét.
Ha elfáradtunk a nézelődésben és megtömtük a hasunkat a csokoládéboltok finomságaival, majd leöblítettük egy-két sörrel a 1564-ben alapított Félhold (De Halve Maan) sörfőzdében, érdemes kicsit elidőzni egy nyugodtabb helyen, mint az óváros központi részén található beginaudvarban. A zárt udvar fái közt megbúvó, takaros fehérre festett házakat ma is beginák vagy más néven beginázsok lakják. A közhiedelemmel ellentétben ők nem apácák, hanem olyan, a katolikus egyházhoz tartozó nők, akik nem tettek szegénységi vagy engedelmességi fogadalmat, nem mondtak le a házasság és a vagyonszerzés jogáról és nincsenek alárendelve az egyházi hierarchiának. Általában a városok központi részén laknak, mint itt, Brugge-ben is. Több beginaudvarral egyetemben ez is az UNESCO világörökség része.
Brugge városától már nincs messze a tengerpart, és a borongós idő ellenére elindultunk Oostendébe, hogy sétáljunk egy kicsit az Északi-tenger partján. A homokos tengerpartra érve a felhők szétnyíltak és kisütött a nap, drámai színeket adva a hullámzó tengernek, mely így a türkizkék, a galambszürke és a szürkéskék árnyalataiban csillogott, megannyi kagylóhéjat sodorva a sárgás színű homokra. Persze azonnal gyűjtögetésbe kezdtem. A napos idő nem tartott sokáig, és szemerkélő esőben indultunk el a sétányon a matróz szoborig, mely a matrózok életének vidám és viszontagságos oldalát egyaránt bemutatja. Felfedeztük a halpiacot és a kis üzletekben tengeri témájú szuveníreket szereztünk be.
Nincs belga utazás a főváros, Brüsszel meglátogatása nélkül. Már korán reggel a főtér, avagy a Grand-Place aranyban úszó házait csodáltuk. Itt található a városháza épülete, tetején Szent Mihály, Brüsszel védőszentjének szobra látható. A főteret a város kereskedelmi központjává akarták kialakítani, így a Városházát a céhek épületei veszik körül. Külön céhe volt a sajtkészítőknek, kenyérsütőknek, bútorasztalosoknak vagy a hajóépítőknek. Az óváros központja 1998-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára, melyet 2018-ban, a 20. évforduló alkalmából a főteret borító virágszőnyeggel ünnepeltek. A tértől nem messze találhatjuk Brüsszel leghíresebb kisfiúját, az alkalmanként ünneplő ruhába öltöztetett Pisilő kisfiút (Manneken Pis), akinek azóta már egy kislány és egy kutyus barátja is mosolyra fakasztja a turistákat.
Mivel Brüsszel több világörökséggel is büszkélkedhet, nem tudtunk az egy napos ittlétünkbe mindent beleszuszakolni, végül Victor Horta építész és iparművész néhány 19. század végi szecessziós épületének felkeresését választottuk. Sajnos azonban egyikbe se jutottunk be, mert ezek általában hotelek vagy múzeumok és hétfői napon jártunk ott, viszont van tematikus várostúra a szecesszió témakörében, érdemes rá befizetni.
Délután Brüsszel jelképét, a Heysel parkban magasodó Atomiumot kerestük fel. A 9 gömbből álló acélépítmény a vas tércentrált köbös fémrácsát jeleníti meg. Az 1958-as világkiállításra építették André Waterkevn tervei alapján és csak ideiglenesnek szánták, de a közönség körében akkora népszerűségre tett szert, hogy nem bontották el. Manapság 6 gömb látogatható, és lifttel fel lehet menni a legfelsőbe, ami étteremként funkcionál.
Az Atomium szomszédságában terül el a Mini-Europe, az Európa híres épületeinek kicsinyített mását magába foglaló park. Itt pillanatok alatt utazhatunk Stockholmból Londonba, vagy a Vezúv lábától egyenesen a Széchenyi fürdő gőzölgő vizébe. Érdemes figyelni a részletekre is, hiszen a makett városok utcáin makett emberek élik életüket, így láthatunk csatornákon közlekedő hajó fedélzetén integető trollokat, a vártoronyba lépcsőn felmászó herceget, miközben a királylány aggódó tekintettel néz a közelben fenyegetően néző sárkányra, vagy egy mini buldózert, ahogy épp a berlini falat bontja, miközben egy gombnyomással megszólalhatjuk az adott nemzet himnuszát.
Már késő délután volt, amikor az Európai Parlamenthez értünk, de még épp be tudtunk nézni a Parlamentariumba, ahol interaktív felületeken keresztül kukkanthattunk be a Parlament működésébe, és még üzenhetünk is, min szeretnénk változtatni.
Belga utazásunk következő állomása Tournai városa volt, melyet mostanság élénk médiafigyelem követett. A várost a Schelde folyó szeli ketté, melyen idén augusztus 6-áig az Európában megmaradt egyik legutolsó középkori vízi városkapu, a Pont des Trous, vagyis „Lyukas híd” ívelt át. A megnövekedő teherforgalom miatt a nagyobb hajók azonban már nem fértek át alatta, így lebontották, ami persze sokakban felháborodást váltott ki. A város nevezetességei közé tartozik még a különálló harangtorony és a gigászi méretű Notre Dame-katedrális, mindkettő világörökség. A város harangtornya lenyűgözött minket. Mivel sem Brugge-ben, sem Mons-ban nem mentünk fel egyik tetejére se, most lehetőség nyílt a lépcsőmászásra. Épp nyitásra, elsőként érkeztünk így a pénztáros eltekintett a belépti díj beszedésétől. Miénk volt az egész torony. A szűk lépcsőkön kacskaringóztunk, majdnem beleszédültünk. Végül megérkeztünk a legfelső szintre, ahonnan lélegzetelállító panoráma fogadott minket. A reggeli, narancsos napfényben úszott a város, távolabb még kékes ködcsíkok határolták a horizontot és a házak makettnek tűntek alattunk.
Tournaiból vonattal utaztunk vissza Monsba, és a kora esti órákban még volt idő megnézni egy újabb világörökséget, a Le Canal du Centre négy hajóemelőjéből a Strépy-Thieu-it. Mivel még az Északi-tenger elérése előtt, a folyami összeköttetés során szintkülönbség adódik, ennek áthidalására hajóemelőket építettek a 19. században, melyek ma is eredeti formájukban állnak. Teherhajókat ma már csak a 73 méter magas Strépy-Thieu-i fogad. Működéséről a benne található múzeumban lehet minden lényeges dolgot megtudni.
Innen már nem volt messze Binche városa, melynek főtere kisebb mása a monsinak vagy brüsszelinek. Városházának tornya szintén a világörökségi harangtornyokhoz tartozik, az épület maga pedig azért is érdekes, mert Habsburg Mária magyar királyné és németalföldi kormányzó építtette uralkodása idején.
Hazautazásunk előtt egy utolsó pillantást vetettünk Mons főterére. Még csendes volt a város, de már a waffel illata szállt a levegőben. Ránéztem a látnivalók listájára, melyen számos tételnél pipa szerepelt ugyan, de van még miért visszatérni.
Mons harangtornya.
Mons főtere.
Szerencsehozó majom.
Brugge házai a Főtéren (Grote Markt).
Belfort, Brugge.
Beginaudvar Brugge-ben.
Édes élvezetek és széles sörválaszték.
Oostende, az Északi-tenger partján.
Viharos tenger.
Jön a dagály.
A part tele volt kagylókkal.
A matrózok életét bemutató szobor.
Brüsszel főtere (Grand-Place).
Pisilő kisfiú és kislány.
Atomium.
Mini-Europe, koncert Brüsszel főterén.
Térkép a Parlamentariumban.
Notre Dame-katedrális, Tournai.
Kilátás Tournai harangtornyából.
Hajóátemelő Strépy-Thieu-nél.
Binche, Városháza.
Habsburg Mária magyar királyné portréja.
Waffellel búcsúztunk Belgiumtól.
2019. október
