Aki szereti a főváros ódon házait, lépcsőházait és eldugott zugait, annak izgalmas lehet a már ötödik alkalommal megrendezett Budapest 100 elnevezésű programsorozat. A remek szervezésnek és a lelkes önkéntesek munkájának köszönhetően számos száz, vagy közel száz éves lakóház, közintézmény, iskola és templom tárja ki ilyenkor kapuit a látogatók előtt.
Azonban nem szimpla háztűznézésről van szó, megtekinthetjük a háztörténeti kiállításokat, kóstolhatunk sütit, hallgathatunk koncerteket vagy cserélhetünk könyveket is. Ami a legizgalmasabb az egészben az az, hogy a szervezők, közreműködők és önkéntesek mellett maguk a lakók is bekapcsolódnak a programokba. Segítségükkel bejárhatjuk az épületeket, érdekes történeteket hallhatunk a házról és a környékről egyaránt.
A 2015-ös évben április 18-án és 19-én megrendezett, az egész várost megmozgató esemény nem fukarkodott a bőséggel, mert elérte, hogy az legyen az érzésem: egyszerre legalább négy helyen szeretnék lenni.
Mivel a teleportálás képességét nem tudhatja magáénak az emberiség, kissé lejjebb adtam az igényeimet és másodmagammal vettem nyakamba a várost, egy leredukált útitervvel.
A látottakról én csupán pár szót szólok, mutassák be a fotók az impressziókat, de a bejárt épületekről és a programról további (és bőséges) információ található a Budapest 100 honlapján.
XIV. kerület - Cházár András utca 18.
A lakóépület lépcsőházában fotókiállítás fogadott és kóstolhattunk száz éves recept alapján készült süteményeket.
VII. kerület - Rákóczi út 74.
Az Otthon áruházról és a lakóház érdekességeiről maguk a lakók meséltek. Amikor beléptünk a ház ajtaján, a lifteknél azt az infót kaptuk, hogy a harmadikra menjünk, az az első emelet. Ugyanis az alsó két szintet az áruház foglalta el, így a harmadik emelet a tulajdonképpeni első, ahol a lépcsőházak és a lakások találhatóak. A belső udvar közepén üvegkupola ül, mely alatt az egykorvolt áruház húzódik. A délutáni séta alkalmával erről meg is bizonyosodhattunk: bejártuk enyészettel átszőtt árusítótereit, aulájából pedig felnéztünk a kupolára. Mindeközben a ház legidősebb lakója, Bakos Barna bácsi mesélt elképesztő történeteket.
VIII. kerület - Bródy Sándor utca 17.
Udvara vidáman zöldellt, padok marasztalták a látogatót. A lépcsőház fotókiállítást rejtett, az egyik fal mellett pedig törött emléktábla hirdette Kádár Béla expresszionista festőművész nevét.
VIII. kerület - Horánszky utca 12.
Amint megfogtuk a kilincset, már kattant is a zár és nyílt az ajtó. Az előtérben kedvesen fogadtak minket és útmutatást kaptunk a látottakról: a fehér, szép mozaikokkal díszített falak közt több kiállítás is várt minket.
Az egyik az első világháborúról és a hadiélelmezésről adott némi információt. Kóstolhattunk Anzac kekszet és elvihettük a receptjét is. A kiírás szerint az ANZAC keksz eltarthatóságának köszönhetően az I. világháború alatt szolgáló brit sereg mellett harcoló ausztrál és új zélandi csapatok élelmiszer utánpótlásának része volt. Az 1915-16-ban zajló nevezetes gallipoli csata ugyan a szövetséges erők vereségével zárult, de az ANZAC-sereg (Australian and New Zealand Army Corps) bátor és kitartó együttműködésének emlékét a sütemény a mai napig őrzi.
Anzac keksz
Az Anzac keksz egészséges ropogtatni való minden korosztály számára. Lágy és ropogós változatban egyaránt elkészíthető. Légmentes dobozban tárolva akár hetekig eláll. 1. lépés: Melegítsük elő a sütőt 180° C-ra, gáz 4-es fokozatra. A sütőlemezeket takarjuk le sütőpapírral. Egy kis edényben olvasszuk föl a vajat, majd adjuk hozzá az arany szirupot vagy mézet. Egy kis csészében két evőkanálnyi forró vizet keverjünk el a szódabikarbónával és öntsük a cukros vajhoz. 2. lépés: Mérjük egy nagy tálba a cukrot, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a lisztet. Öntsük hozzá a szirupos vajat, és keverjük össze. Halmozzuk teáskanálnyi kupacokat a tésztából a sütőpapírra úgy, hogy legyen elég hely közöttük. 8-10 perc alatt süssük aranybarnára a teasüteményt, majd rácson hagyjuk kihűlni.
A másik kiállítás a Népliget főkertészéről, Pesti Lászlóról mesélt, aki ebben a házban lakott és sokat tett a közösségért.
Az előtérből kiléptük a ház udvarára. A fehér falakat befutotta a vadszőlő, friss levelei már zöldelltek, lehetőséget adva a sok-sok madárnak a fedezékbe vonulásra. A lépcsőházban ólomüveg ablakok fogadtak, előttük szobanövények sziluettje rajzolódott ki, és én el tudtam képzelni, hogy száz éve is ugyanez a látvány fogadott volna.
V. kerület – Markó utca 16.
Az Igazságügyi Palota vagy más néven Kúria épülete a programsorozat apropójából tartott nyílt napot 19-én, így megtekinthettük az Aulát, ahol Stróbl Alajos Jusztitia szobra áll, beléphettünk a Kúria elnökének dolgozószobájába, az elnöki fogadóterembe, a díszterembe és a rabmegőrzőbe. A tárgyalókban „szimulációs tárgyalásokba” csatlakozhattunk be, mi egy munkaügyi pert ülhettünk végig.
V. kerület - Falk Miksa utca 3.
Ottjártunkkor a lakóház gangos udvarán pezsgett az élet: bolhapiac és könyvcserebere várt, miközben régi fotókon elevenedtek meg az 1910-es évek. A házfelügyelő lakrésze előtt a ház alaprajzát is megnézhettük. A lépcsőház ódon hangulatot árasztott, az ablakok régi üvegei sápatag fényt engedtek csak be, de a legfelső emeleten már fényben úszott a délután. A ház rejtett zugait is bejártuk: a kicsit komor cselédlépcsőt és a belső udvart, ahol páfrányok hajlongtak és cserjék díszlettek.
Források:
A Budapest 100 hivatalos honlapja
A helyszíneken elhelyezett, elvihető információs anyagok
2015. április. Újraszerkesztve: 2020 május
