Egy hónapja jártunk Várgesztesen, hogy onnan Szárliget felé túrázzunk, így most a másik irány következett. A Várgesztes - Kőhányás - Mindszentpuszta - Gánt szakasszal a 10. szakaszt is sikerült befejezni.
Felhőtlen ég alatt, ragyogó napsütésben indultunk el Várgesztesről, és az árnyékot adó Űző-hegy gyönyörű szálfái közt kaptattunk, majd beértünk a Német-völgybe. Az út sok helyütt homokos volt, mintha csak a tengerparton lennénk, bár a víz nagyon hiányzott. Néhány szomjas harangvirág integetett az út széléről, az avarban tinóruk csoportja bújt meg, és egy sérült szarvasbogár vonszolta át magát a köveken.
Kőhányáson pecsétet szereztünk és körbejártuk a kicsiny, Avilai Nagy Szent Teréz nevét viselő kápolnát és az előtte álló haranglábat. A fűben patkófüvek, galajok és orbáncfüvek rikítottak sárgán, szorgos hangyák gyűjtötték az elemózsiát bolyaik körül sürgölődve. Bükkök, kőrisek között róttuk a kilométereket és bár rendben voltak a jelzések, a melegtől annyira eltikkadtunk, hogy nem figyeltünk, és háromszor is letértünk az útról. A madarak sem csipogtak, csupán néhány jelzőfütty hasított bele a levegőbe, nagy csend honolt az erdőben.
Megérkeztünk a Csáki-vár aljához. Az Oroszlánkőnek is nevezett vár ma csupán rom, így nem másztunk fel hozzá.
Nyíltabb, ligetes terepen haladtunk, itt is eleinte elvétettük az irányt, majd egy kusza ágú vadkörtefa mellett haladtunk el. Egy kidőlt fa kérgébe szuvak rágtak rejtélyes mintákat. Óriási bükk szálfák közt vitt az út, az aljnövényzetet leheletfinom leveleikkel integető páfrányok alkották, kicsit őserdeivé téve a hangulatot.
Elértük Mindszentpusztát, ahol a turistaház kerítésén megtaláltuk a pecsétet. Kitikkadva ültünk le enni a fűbe, és jól esett meghúzni a vizesflaskát is.
A Pap-völgy szurdokában bükkök, majd fenyvesek közt jártunk, míg kiértünk a nyílt mezőkre, ahol a mezei iringó szúrós bokrai terpeszkedtek, és kakukkfűillat terjengett a levegőben. Ezen a szakaszon szó szerint átnyargaltunk, nem akartunk hőgutát kapni a tűző napon. Szemben már látszott a Gém-hegy, előtte a gánti templommal. Jó volt végre beérni a házak közé, de még jobb volt a cukrászdában fagyit enni. Úgy tűnik, néha életet ment.
Gántról még nem haza indultunk, hanem a közeli Majkra, ahol egy kedves horgásztó felett található a Majki Kamalduli remeteség.
Valaha kamalduli szerzetesek éltek itt cellaházaikban, akik a lelki tökéletességre törekedtek, ezért magányosan, a némasági fogadalmat betartva töltötték el mindennapjaikat. Mivel nem végeztek oktatói tevékenységet, II. József "haszontalannak" vélte, majd 1782-ben feloszlatta a rendet. Eztán bontották le a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templomot is, csonka tornya a mai műemlékegyüttes része, mely anno a gróf Esterházy család tulajdonába került. A főépületet gróf Esterházy Móric alakíttatta át vadászkastéllyá 1860 körül.
A műemlékegyüttes jelenleg fejlesztés alatt áll, a 17 cellaház és a torony épp nem látogatható, de vezetéssel bekukkanthatunk a barokk kort idéző, nyírt sövényekkel és szökőkúttal díszített kertbe, a főépületben, azaz a Foresteriában pedig megtekinthető a faliképekkel díszített ebédlőterem vagyis refektórium, továbbá számos helyiség, mint például kápolna, könyvtár, lakószoba, káptalanterem, gyógyszertár, sütőház vagy konyha. Emellett a szerzetesi életet bemutató fotókiállítást, illetve ereklyéket és építészeti vonatkozású műtárgyakat bemutató kiállításokat nézhetünk meg.
Így zártuk a kissé csendes, tikkasztó, de tartalmas napot. Hazafelé napraforgók táblák sárga sávjai kísértek minket. Így igazi a nyár!
Útjelző pillangó.
Magasra törő fák közt.
Gombacsalád.
Harci sérüléseket szenvedett hím szarvasbogár.
Homokos tengerpart is lehetne, de sajnos nem az.
Az Avilai Nagy Szent Teréz nevét viselő kápolna és haranglábja Kőhányáson.
Avilai Nagy Szent Teréz szobra.
A pecsét.
Sárgaságok: orbáncfű, galaj és patkófű.
Rekettyés.
Lugas.
Kócos vadkörtefa.
Szúette kéreg.
Páfrányok.
Átcsillan a nap a lombokon.
Elkorhadt szálfa tönkje.
Szedervirág és páfrányrügy.
Tarajos törés.
Egy az óriási bükkfák közül.
Pecsét Mindszentpusztán.
Fenyőliget.
Réteken át a rekkenő hőségben.
Kakukkfüvek.
Bozótos.
Hamarosan beérünk Gántra.
Picike kápolna Gánton.
A majki kolostor főépülete (Foresteria) és a barokkos kert.
Kovácsoltvas kapu.
A kertben álló 19. századi díszkút.
Türkiz kályhák.
Az ebédlőterem (refektórium).
Függönyrészletek.
Női írószoba és kilátás a folyosóról.
A folyosói kiállítás egy részlete.
Kilátás a templomtoronnyal és a remetelakokkal.
A konyha és a lóbeálló.
Gyógyszertár.
A sütőház és a kápolna.
Káptalanterem.
Lakószoba.
A remetelakok vagy cellaházak.
A majki horgásztó.
Napraforgótáblák az úton hazafelé.
Források:
2020. július
