Mivel szállásunk Bajánsenyén, a Tó Panzióban volt, itt ért minket a reggel, de milyen reggel! Néhányan korán keltünk, hogy lencsevégre kapjuk az első hajnali napsugarakban és a ködfoszlányokban fürdő tájat. A fák közt vörösesen jött fel a nap. A horgásztavon már ekkor nagy volt a forgalom. Egy pici öbölben hangos pancsolásra lettünk figyelmesek, a tulajdonos szerint hódok és vidrák egyaránt élnek itt, így akármelyiküket láthattuk. Persze ők gyorsabbak voltak, mint mi, így egy kép sem sikerült. A nagy lubickolás elriasztott egy, a közelben portyázó szürke gémet. A vízfelszín közelében szálló rovarokat csapatostul ostromolták a molnárfecskék és tengelicek szálltak az egyik közeli mályvabokorra, hogy figyeljék őket.

Reggeli után összepakoltunk, és útnak indultunk Szentgyörgyvölgy felé, ám közben megálltunk Magyarföldön, ahol egy kedves, 2010-ben épült fatemplom áll.

Szentgyörgyvölgyről folytattuk a DDK 3. szakaszát, most a másik irányban indultunk el a kék jelzésen. A zöldellő réten gólyák portyáztak, egy kis csatornában tündérrózsák virágoztak. Hamarosan megérkeztünk a település Kógyár nevű szerére, vagy ahogy erre mondják, szegére. A réges-régi parasztházak közül sok már az enyészeté, az egyik omladozó falán az "Életveszély" tábla lógott. Szerencsére azonban sok portát gyönyörűen felújítottak új lakói, az épületeket gyümölcsfák és virágzó sövények szegélyezték.

Kógyárt elhagyva hosszan nyúlt el előttünk az út a pusztaságban, körülöttünk legelők és kukoricatáblák váltották egymást. Csupán egy-egy fa árnyéka védett minket az erős naptól, eléggé kipirultunk, mire megérkeztünk Felsőszenterzsébetre, ahol az Őrséget elhagyva már a Göcsej tájaiban gyönyörködhettünk. Itt is áll egy harangláb, amit persze kár lett volna nem megnézni. Körülötte körte- és szilvafák álltak, az édes gyümölcsök kicsit oltották szomjunkat. Itt is sok, felújított porta sorakozott, melyek többsége panzióként üzemelt. Kertjeikben azért áll még egy-egy góré, kerekes kút vagy kicsiny pajta, amolyan múltidézésképp.

A forró aszfalton szőrös, jókora hernyó sietett, felettünk fecskék szálltak. Megérkeztünk Alsószenterzsébetre. Az árnyas út oldalában temérdek gomba bújt meg és hirtelen neszezésre lettünk figyelmesek. Fiatal sün kapirgált az avarban, majd jöttünkre mozdulatlanná dermedt. Az út mentén kicsiny harangláb ágaskodott, előtte tábla, hogy a Kakukkvirág tanösvényen vagyunk. A másik oldalon egy jellegzetes épülettípus, egy ún. lábaspajta állt.

Ahogy elhagytuk Alsószenterzsébetet, átkeltünk a Kerka folyón, és ismét nyílt terepen meneteltünk. Bal kéz felől Kerkafalva templomának tornya látszott, és hamarosan beértünk Kerkakutasra. Itt nagyobb pihenőt tartottunk az egykori kocsma (vagy kisbolt?) oldalában, bekukkantottunk a templomba, és nekiveselkedtünk az utolsó etapnak.

Végre erdős területen haladtunk át. Egy férfi tolta a biciklijét az úton, kosara színültig volt pakolva tenyérnyi vargányával. Már nem is fért volna el több, így hazafelé vette az irányt. Erre mi is belelkesültünk, így a következő kilométereken gombász üzemmódba kapcsoltunk. Persze nem tértünk le túlságosan az útról, de így is találtunk néhány leszedésre alkalmas példányt. A vargányák mellett még számos fajt láttunk, igazán széles volt a természet palettája ezen a téren.

Kanadai aranyvesszőktől sárgálló elágazásnál fordultunk le az aszfaltútra, ahol végül a múltkor megszakítottuk a túrát a pusztaszentpéteri Oszkár-tanya után, majd míg a sofőrök ellátták logisztikai feladataikat, a csapat egy része elindult Kerkafalvára.

A kedves falucska impozáns tornyú templomába is bekukkantottunk, vele szemben az Iskola Vendégház állt színes ceruza kerítésével és kicsiny gombaházaival. Amikor mindenki megérkezett, hideg kólával koccintottunk. Elbúcsúztunk az Őrségtől, legközelebb már zalai tájak felé kalandozunk.

Bajánsenyei reggel.

A tónál gém vadászott, míg a lubickoló hódok (vagy vidrák?) el nem ijesztették.

Légivadász bevetés előtt.

Harmatos fűszálak.

Tükröződések.

Nád virága.

Reggeli impresszió.

A szállásunk vagány motorosa.

Magyarföld fatemploma.

Fecskekotta.

A csatorna szépe.

Gólyalépték.

Kógyár táblája.

Elhagyatott ház 1893-ból.

Erre még a madár se nagyon jár.

Csiga csúcsra tör.

Tekereg az út.

Őrszem.

Felsőszenterzsébet haranglába gyümölcsfák közt bújik meg.

Zamatos körték.

Felsőszenterzsébet házai.

Ufó-hernyó siet valahová.

Sün sündörög az avarban. Lépteinkre megszeppent, majd továbbállt.

Alsószenterzsébet haranglába.

Egy ún. lábaspajta.

Átkelés a Kerkán.

Kányabangita piros bogyóin süt át a nap.

Az elágazásnál Kerkafalva temploma hívogatott, de mi Kerkakutas felé folytattuk utunkat.

Beértünk Kerkakutasra, átkeltünk a Cupi-patakon.

Kerkakutas temploma.

Épült 1924-ben.

Az erdő mentén egy férfival találkoztunk. Biciklijére rakott kosara roskadozott a vargányától.

Azért mi is találtunk néhányat.

A vargányák mellett császárgombával (jobb szélső kép), galambgombával (jobb középső kép), világító tölcsérgombával (jobb alsó kép), ritka és különleges tintahalgombával (alsó középső kép), és párducgalócával (bal alsó kép) is találkoztunk.

Szitakötő.

Szegfűk szegélyezték az erdei utat.

Kerkafalvai hangulatkép.

Ódon ház.

A református templom.

Iskola Vendégház.

A jól megérdemelt hideg üdítő a nap végén.

Végezetül egy kis gyűjtemény a haranglábakból, melyekkel a 3. számú szakasz során találkoztunk.

2020. augusztus