Ha a felső szomszéd lakásfelújításba kezd, miközben te a szabadságodat töltenéd otthon, kell egy kis türelem. Amikor viszont már a harmadik nap fúrják a falakat reggeltől estig, az ember menekülne. Így kapva kaptunk az alkalmon, amikor lehetőség nyílt két napot a Balatonnál töltenünk. Ilyen gyorsan még nem csomagoltunk össze. Kocsiba pattantunk, és kora délután megérkeztünk Balatonszemesre. A Kőröshegyi völgyhíd után hajtottunk le, és ahogy a part menti nyaralót kerestük, a szemem végig a tavat pásztázta.
Amire nem vágytunk: emberek, emberek és emberek, a strandon honfoglalás két törölköző közötti "foghíjtelken", kiabáló mozgóárusok. Amire vágytunk: csend és vízpart. Szerencsénkre megkaptuk. Mivel augusztus utolsó napjaiban jártunk, üres strand várt minket, csupán néhány családdal osztoztunk a szabadstrand csücskén, ahol tábort vertünk.
A csendnek köszönhetően a vízi madarak nagy számban képviseltették magukat. A stégeken szerkők és sirályok csapatai gyűltek össze egy kis pletykálásra, seregélyek csapata verte fel a nádast, és kócsagok, hattyúk, vöcskök, kacsák halásztak a sekély vízben, mely olyan tiszta volt, hogy leláthattunk a tófenékre. Igaz, ez nem nehéz feladat, ha a víz néhol csak 50 centi mély. Az iszapban, a hínárok gyökerei közt megannyi sárga színű kagyló lapult, jócskán visszaszorítva a korábban megszokott tavikagylókat.
A madárvilág megfigyelése hajnalban még érdekesebb volt. Már napkelte előtt kimentem a partra, hogy megfigyelhessem a halászó kócsagokat. A stégen most is gyülekeztek a szerkők, és vöcsökpár úszott el a szürkés-narancsos vízben. Barázdabillegető kortyolt a vízből a nádas kövei közt és már hallatszott a sirályok rikácsolása, amint le-lecsaptak a halakra.
A strandolás mellett akadt idő nézelődésre is. Sétáltunk a kikötőben és a platános utcácskákon, és este betértünk Csapody Balázs nemzetközi hírű éttermébe, a Kistücsökbe. Balatonszemes ad otthont többek között a Bujtor István Filmfesztiválnak, a Latinovits Zoltán Emlékmúzeumnak, vagy a Postamúzeumnak, mely egy egykor istállónak épült barokk műemlék épületben foglal helyet immáron 1962 óta. A parkosított udvaron lábaspajta található, melyben fogatolt- és gépjárművek sorakoznak, valamint egy mozgópostakocsi áll. Szemben a pajtával áll a hírközlési emlékmű, Trischler Ferenc szobrászművész alkotása, mely azoknak az postásoknak, távközlési és műsorszórási dolgozóknak állít emléket, akik szolgálatteljesítés közben hunytak el. Az épületben a postai szállítás történetével ismerkedhetünk a 15. századtól a közelmúltig számos eredeti és modellezett jármű, egyenruhába öltöztetett bábu, megannyi fotó és egyéb dokumentum segítségével.
Aki inkább az erdő csendjét kedveli, annak érdemes felkeresnie a közelben található két romot. Míg a rádpusztai Gasztro Élménybirtokon nádfedeles csárda, lovasbemutató és sok-sok program gondoskodik a kikapcsolódásról, a tőle nem messze található Árpád-kori templom romja maga a megtestesült csend. A fák gyűrűjében megbúvó romra egy fatábla hívja fel a figyelmet. Az ismertető szöveget kinyomtatott papírokon találjuk a kerítésen egy kő alatt, mi szerint az egykori puszta a Rád nemzetség ősi fészke volt. A XIII. századi, késő román kori templomot faragott homokkőből és téglából építették. Körülötte régi sírok találhatóak. Régészeti feltárására 1969-ben került sor. Időnként zenei kamaraestet tartanak benne.
A másik rom felkereséséhez egy kisebb túra is társul. Kereki község szélén, a Levelesi erdő meredek oldalán áll a kereki vár, más néven Kupavár vagy katonavár. A szakirodalom Fejérkő néven tartja számon, ugyanis a XIV. század körül téglából és homokkőből épült vár egykor fehérre lehetett vakolva. Első okleveles említése 1336-ból ismert. 1543-ban a katonák felrobbantották, nehogy a gyorsan közeledő török seregek kezére kerüljön.
Az itt töltött idő hamar elszállt, ahogy az augusztus is. A Balaton egy utolsó, giccses naplementével jutalmazott minket a hazaindulás előtt.
Pontosan ez az, amire vágytunk.
Reggeli madártalálka. Háttérben a Tihanyi-félsziget.
Vöcsökpár.
Kócsag keresgél reggeli után.
Szinkronúszás, haladó szint.
Kikötő.
A kikötő lakói.
Megannyi kagyló csüng a kövekről.
Ezek a sárga kagylók nagy számban fordultak elő a sekély part menti vízben.
Gyerekdagonyázó sirályokkal.
Seregélyek robbantak ki a nádasból és hosszú percekig köröztek a házak felett.
Találkozások.
Délutáni pletyka szerkő módra.
Balatoni hangulat hattyúkkal.
Csillámlás, Badacsony.
Csucsor a parton.
Keserűfű.
Platános utca.
A híres Kistücsök.
A Postamúzeum az utcára kihelyezett betontömbön álló postakocsival csalogatja be a látogatókat. Az épülettől jobbra áll a hírközlési emlékmű, balra a lábaspajta, mely a járműveknek ad otthont.
Megoldás élő állat szállítására.
Csonka-féle kísérleti autómobil 1900-ból.
A Bujtor István Filmfesztivál a színművész szellemi örökségének állít emléket, emellett a filmes alkotók és alkotóközösségek szakmai fóruma.
Elsőre hajónak tűnik, pedig nem az. Lakópark a Balaton partján.
A Kőröshegyi völgyhíd.
Az eldugott Árpád-kori templomromot jelző tábla.
A rom leírását a kő alatt találjuk.
Régi temető.
A templomrom reggeli fényekben.
Úton a kereki vár, avagy Fejérkő felé.
Napfény csillan a bogár páncélján.
A kereki vagy fejérkői vár romjai.
Naplemente a kikötőben.
Források:
2020. augusztus
